Dömperekkel, darukkal, betontörőkkel és teherautókkal írják most a tatabányai Fő tér legújabb kori történetét. Néhány napja még a burkolat felszedésével bajmolódtak, ma már a gépek hatalmasakat harapnak a tér korábbi, parkosított részébe. A héten leomlott az egykori tanácsterem épülete is.
Pályázatokkal is segítik az önkormányzatokat, hogy a központi forrásokból megújítsák, megszépítsék a városok központi tereit, új funkciókat telepítsenek oda. A régi városok terei hajdan adminisztratív és kereskedelmi gócpontok is voltak, itt cseréltek árut és információt a helybeliek, itt intézték világi és egyházi ügyeiket, és itt pihentek.
A településfejlődés egyes szakaszaiban a település eszmei és fizikai centrumát a mindenkori meghatározó funkció foglalta el. A falvakban a templom, az iskola, az elöljáróság épülete jelentette a közösség központi helyét, a városokban a fő tér - az agóra - volt az áruk és információk cseréjének helyszíne.
A legutóbbi német utazási vásár (GTM) résztvevői a kétnapos rendezvény után tematikus kirándulások során ismerhették meg Németország néhány érdekes arcát. Két magyar útitársammal, Győrffy Anikóval, az Anga Business Travel ügyvezető igazgatójával és Haris Richárddal, a Haris Travel Club ügyvezető igazgatójával egy különleges művészeti stílus, a Bauhaus nyomába eredtünk.
A természetvédelem kulcsfontosságú feladata az élőhelyek védelme. Ennek legfontosabb eszköze a természetvédelmi kezelés és az emberi használat szabályozása. Különösen káros hatásúak a természethez és geomorfológiához nem illeszkedő vonalas vagy kiugró építmények.
Újváros építését 1950-ben kezdték el - a Népgazdasági Tanács döntése alapján, amely megjelölte az új városrész - és városközpont - helyét is: Tatabánya-Alsó vasútállomás és a Gerecse alatti dombos terület között. Az első tervek már számoltak azzal, hogy a vasút másik oldalán, Bánhida külterületén is folytatódik majd az építkezés.
Tatabánya-Dózsakertből jutunk el a ma már körforgalommal biztonságossá tett útkereszteződésen át Kertvárosba. A bekötőút 1990-ben készült el, így Környe és az ipari park felé sikerült tehermentesíteni Újvárost. A kertvárosi lakótelepet 1953-ban kezdték el építeni - Bánhida külterületén.
Az 1950-ben elfogadott I. ötéves terv Tatabányán előirányozta Újváros megépítését. A Népgazdasági Tanács az Országos Tervhivatal közreműködésével kijelölte a leendő városrész (és városközpont) helyét is.
A lakótelepeket Tatabányán a szükségszerűség hívta életre: gyorsabban, látványosabban épültek itt a tégla- majd panelházak, mint másutt az országban. Több ezer családnak kellett új otthont teremteni a kolóniák szanálása után. Az akkori gondok azonban mára újabb gondokat szültek.
Az október 12-ei idegenforgalmi szakmai nap egyik előadója Lévai Ferenc. A tatabányai alpolgármester kezdeményezésére dolgozta ki egy neves szakembergárda a város idegenforgalmi koncepcióját. A dokumentációt az egyeztetéseket követően - nemrégiben elfogadta a képviselő-testület is.
Pályázatokkal is segítik az önkormányzatokat, hogy a központi forrásokból megújítsák, megszépítsék a városok központi tereit, új funkciókat telepítsenek oda. A régi városok terei hajdan adminisztratív és kereskedelmi gócpontok is voltak, itt cseréltek árut és információt a helybeliek, itt intézték világi és egyházi ügyeiket, és itt pihentek.
A településfejlődés egyes szakaszaiban a település eszmei és fizikai centrumát a mindenkori meghatározó funkció foglalta el. A falvakban a templom, az iskola, az elöljáróság épülete jelentette a közösség központi helyét, a városokban a fő tér - az agóra - volt az áruk és információk cseréjének helyszíne.
