A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék a Pannonhalmi dombság észak észak-nyugat, dél, dél-kelet irányú vonulatának lejtőin terül el. Szent István király pannonhalmi alapító levele (1002) az első írásos emlék, ami utal a bortermelésre.
A móri borvidék viszonylag kis borvidék, Mór városán kívül Csákberény, Csókakő, Pusztavám, Sőréd, Zámoly alkotja. A borvidéket a környék középkori várai, várromjai miatt különös történelmi levegő lengi körül.
A borvidék nevét adó Etyek község első említése a XIV. századra tehető, de a szőlő- és bortermelésre vonatkozó adatok a XVIII. századból valók. A borvidék jelenleg két körzetre oszlik.
A borvidék a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Alsóőrstől Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett és védett völgyek medencék oldalain terül el.
A borvidék területén már több ezer évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt. A borvidék klímája kiegyenlített, mentes a szélsőségektől. Az alacsony hőmérséklet okozta fagykárok a borvidék szőlőültetvényeit nem sújtják.
Az első szőlőtőkéket valószínűleg a római légiók telepítették a borvidéken. A középkorban virágzó szőlőkultúrát találtak Neszmély és Dunaalmás környékén az ide látogató királyaink, Zsigmond, Ulászló, V. László.
