Ma világunk értékrendjét egyre inkább a városiasodás, a városi életforma határozza meg. A nemzeti és nemzetközi mezőgazdasági kereskedelem és az agráripar szinte kiszorította a parasztságot az élelmiszer-termelésben betöltött évszázados szerepéből.
Mezővárosaink tágabb értelemben vett építészete – a településhálózat, település arculata, építészeti karaktere – a mezővárosias fejlődésnek és a társadalmi-gazdasági viszonyoknak kifejezője. Az építészeti arculat átalakulásában az elemi károk (tűzvészek, árvizek) és a háborúk (elnéptelenedést követő telepítések) is igen jelentős szerepet játszottak.
A falvak - és a belőlük kifejlődő városdok - szerkezetét elsősorban a földrajzi környezet és a gazdálkodás módja határozza meg. A falu formája sokszor elárulja a település létrejöttének idejét, illetve a fennállása alatt megért sorsfordulatokat. A csoportos települések közül először a szabálytalan elrendezésű falvakról szólunk.
A magyar városfejlődés a nyugati országokéhoz képest kissé ˝megkésett˝: kialakulásában nagyobb szerepet játszottak a gazdaság és a társadalom fejlődésének hazai viszonyai, mint a külföldi minták. A városi jogok nagyobb szabadságot biztosítottak polgárainak.
A dunántúli városok fejlődése - akárcsak a felvidéki társaiké - folyamatosan zajlott, a háborúk talán kevésbé viselték meg, mint az alföldi, a délvidéki és a dél-erdélyi városokét. A török kiűzése és a kuruc háborúkat követő évtizedekben az újjáépítésé volt a főszerep: ebben a nyugat-magyarországi városok jártak az élen, de ára is volt ennek a lendületnek: a barokk egységesen takarta el a reneszánsz és gótikus elemeket.
Az európai városok fejlődését az iparosodásig csupán néhány jellemző várostípusra szűkítették. Közös volt azonban mindegyikükben a szentély, az erdődítmény és a piac egyidejű jelenléte (Mumford). A 18. század végétől a városok gazdasági és közigazgatási szempontból szakosodtak, elkülönültek, új funkciókkal gazdagodtak. A tudatos tervezés révén is megjelentek az új formái a városi létnek.
A városközpontok, a városias települések legjellegzetesebb részeinek építészeti arcát a terek, utcák és az ezeket határoló épületek határozzák meg. Fontos a házak, a telkek magassági, szélességi adata, az épületek egymáshoz való viszonya is.
A magyar városfejlődés a nyugati országokéhoz képest kissé ˝megkésett˝: kialakulásában nagyobb szerepet játszottak a gazdaság és a társadalom fejlődésének hazai viszonyai, mint a külföldi minták. A városi jogok nagyobb szabadságot biztosítottak polgárainak.
A dunántúli városok fejlődése - akárcsak a felvidéki társaiké - folyamatosan zajlott, a háborúk talán kevésbé viselték meg, mint az alföldi, a délvidéki és a dél-erdélyi városokét. A török kiűzése és a kuruc háborúkat követő évtizedekben az újjáépítésé volt a főszerep: ebben a nyugat-magyarországi városok jártak az élen, de ára is volt ennek a lendületnek: a barokk egységesen takarta el a reneszánsz és gótikus elemeket.
