 |
A múltja rendkíyvül gazdag leletekben: csiszolt kőeszközök kőbalták éppúgy előkerültek innét, mint rézkori edények és cserepek, bronzkori urnasírok és edénytöredékek. A római kort az Aquincum - Brigetio összekötő út emlékei jelzik: előkerültek edények, Traianus-kori bronz és Constantinus-féle aranypénzek. Első említése az Árpád-korból, 1146-ból való. That ekkor került a pannonhami apátság birtokába.
A XII. században volt az esztergomi kereszteseké, 1288-tól pedig vámszedőhely, ami a Tát-Bánhida úton az Esztergomot elkerülő utasokat érintette. Ez nagy lendületet adott fejlődésének. A falu a török korban sem néptelenedett el - rendszeresen adózott az esztergomi szandzsáknak 10 portéja után. Első templomát (Szent György) már az 1300-as években említik. A falubeliek a tizedet a veszprémi püspöknek fizették. 1685. augusztus 16-án itt győzte le a törököket Lotharingiai Károly - ekkor égett le régi temploma, amit 1747-ben építettek újjá betelepített katolikus németek.
A Duna-parton végighúzódó, Budapesthez, Esztergomhoz egyaránt közel fekvő település – a Dunakanyar nyugati kapuja – érdekes műemlék jellegű épülete egy klasszicista magtár, illetve Szentháromság-kápolnája. Római kori leletei mellett értékesek a kora középkori magyar emlékei.
A 18. században számos vízimalma őrölte a környék gabonáját. Téglagyár is működött a faluban. Nevezetessége a Szentháromság-kápolna, a klasszicista stusú magtára (1846) és a többször átépített Halászcsárda.
A ma is ápolt német nemzetiségi hagyományokra, a Duna-part és a szigetek természeti szépségeire, a hegyoldal borospincéire alapozva egyre jelentősebb turistaközpont. |
