Neve alighanem török eredetű. 1237-ben Tarcanként említik. A pannonhalmi apátság birtokához tartozott egy ideig, a törökök elpusztították, majd újra benépesült.
Banát is nagyrészt elkerülték a történelmi sorsfordulók, a drámai események. A település hosszú története során nem volt nagy csaták, békekötések színhelye. Az Árpád-korban királyi birtok, kiemelkedő pontján valamikor vár állott. Az erődítménynek ma már nyoma sincs, viszont a falu ismét virágzik.
Különös település Kisigmánd: hajdani pusztából fejlődött községgé, és jóllehet nem ˝fut be˝ akkora karriert, mint a közeli Bábolna - amely pusztából lett nagyközség, majd város -, mégis kedves, csendes kis falu.
A Komárom-esztergomi síkságon, egy sajátos kistáj, a Győr-tatai teraszvidék déli szélén terül el: hátterét dél és kelet felé a Vértes, a Gerecse jelenti, nyugatra pedig a Pannonhalmi dombság (Sokoró).
Sok élményben lehet része annak, aki a 13-as úton - mondjuk - kerékpáron akar eljutni Komáromból Csépre. A kis falu Nagyigmánd és Kisbér között körülbbelül félúton helyezkedik el. A táj itt sokszínűségével lepi meg az utazót. A Kisalföld valamint a keleten és délen magasodó hegyek (a Vértes és a Bakony) közötti lankás, dimbes-dombos vidék ígér sok látnivalót.
A település nevét a helyi legenda a falu határában található mocsarakban sejti, valószínűleg szláv névből ered. Az Árpád-korban már falu, a törökdúlás után református magyarok telepedtek itt le.
Nevét valószínűleg királyi szolgálatban álló ácsokról kapta. A római időkben is lakott volt, a honfoglalók is hamar megtelepedtek itt: Bél Mátyás a XVIII. században ˝nagy és gazdag faluként˝ említi.
Fizeg falu halásznépét már pannonhalmi apátság alapítólevele említi, de a római korban ismert település Azaum néven. IV. Béla a tatárjárás után városi rangot adományozott az itt lakóknak.
Bár a település a 13. századtól ismert, történelmének legfényesebb korszaka 1789-ben kezdődött, amikor II. József rendeletére Csekonics József elképzelései szerint ménesbirtokot alapítottak itt.
