A Duna kisalföldi szakaszának alsó végénél, a Gerecse hegység lábánál, festői környezetben fekszik az 1400 lelket számláló Neszmély község. Az itt kezdődő, hat kilométeres hosszban elnyúló szigetsor páratlan természeti látványosság.
Bél Mátyás és Fényes Elek leírása szerint a Vértes hegység Mórtól húzódik egész Lábatlanig, ahl a ˝Dunába omlik˝, miközben Bánhida-Felsőgalla térségében egyik nyúlványa észak felé fordul. Ezt a részt nevezték el később a Gerecse hegy után Gerecse hegységnek: a népi emlékezet azonban megőrizte a Vértes nevet, a Vérteshez tartozás tudatát.
Az 500 méternél is magasabb Öreg-Kovács-hegy választja el Bajtól: az a csúcs, amely egy elpusztult falu, Kovácsi nevét őrizte meg. A Goba-tető, a Pisznice és a hegység nevét adó Gerecse a magasabb csúcsok közé tartozik: dél felé viszont már dombokká olvadnak a zord magaslat.
A Gerecse egyik kisközsége Dunaalmás, Neszmély, Dunaszentmiklós és Tata között. Magas hegyek és szezonálisan bővízű patakok övezik: vizeit a Szomódi-vízfolyás gyűjti össze és szállítja az Által-érbe.
A Bársonyosi dombság egyik legnagyobb települése, a Tata-Bábolna-Győr közötti útvonal mentén. A dombvidék és a síkság peremén fekvő falut mindig fenyegették a nagy vízmosások, földcsuszamlások. A térség csak az Árpád-korban népesedett be.
Almásfüzitő, Dunaalmás, Szomód, Tata és Mocsa között terül el az enyhén lankás területen. A főbb utak ma már elkerülik: ennek ellenére gazdag, fejlődő falunak számított mindig is. Gazdagságát a kereskedelem, a bor és a mezőgazdaság alapozta meg.
Az egyik forrás szerint a Vértesben, a másik szerint a Gerecsében fekszik. Mindkét állítás igaz. A Gerecse ugyanis későbbi név, a Vértes Tatabányánál északra forduló vonulatait nevezték el a Gerecse hegyről.
