A település eléső említése még a tatárjárás előttről igazolható: 1237-ben a Boukoud nevű települést Csák Ugrin esztergomi érsek végrendeletében adományozza el 25 szabadossal együtt.
Az egykori Bucud neve 1326-ban ismét felbukkan Bokodi györgy királyi jegyző nevében. A török időkben elpusztult (1529) település 1624-ben kezd újra benépesülni, szervezett betelepítése a XVII. században kezdődik. 1689-ben Széchényi György esztergomi érsek, a falu birtokosa 3 évi mentességet ad a Nyitra és Hont megyéből betelepülőknek. Többszörös birtokosváltás után 1750 körül lesz az Esterházyaké, akik újabb szlovák evangélikusokat telepítenek a faluba. A 18. század végén 1559-en lakják, ma mintegy 2200 lakója van.
Három temploma is van: a római katolikus 1779-ben épült, és 1938-ban újították fel. A reformátusok 1794-ben emeltek maguknak templomot: ez 1898-ban épült újjá romantikus stílusban. Az evangélikus temploma 1780 körül épült. Látnivalója még a vendéglő és a malomépület, amelyet Fellner Jakab épített 1767 és 1774 között.
A település határában, a Vértes erdejében romjaiban is gyönyörű bencés - később ciszterci - monostort tártak fel a régészek, amely a 12. századi templomépítészet jellemző emléke.
A környék arculatát jelentősen megváltoztatta a bányászkodás megindulása, az erőmű megépítése. Most arra kell készülni, mi lesz 2014, az erőmű és a bánya várható bezárása után. |