A falu - amely Tatabányától 14, Tatától 12 kilométer választja el - neve is vitatott eredetű: van, aki a komló növénynévre, más a kémlelő, kém szóra vezeti vissza. Egyik sem tudományos magyarázat.
Először 1419-ben említik az oklvelek. Hol Gesztes várához tartozott, hol nemesi tulajdonban volt. Túlélte a törökdúlást, még 1541-es összeírás után is 17 porta után adózött. Két év múlva azonban a szomszédos Parnak községgel együtt feldúlták: ez utóbbi neve csak a dűlőnevekben maradt fenn. A XVII. századtól lassan népesedett be: Pázmándy György saját népes családjával telepedett itt meg. Őket több nemesi család is követte.
Jeles szülötte Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) református költő, dalgyűjtő, akinek több műve is fennmaradt: ahhoz a genmerációhoz tartozott, amelyik munkásságával előkészítette a reformkort.
A 18. századból való műemlék jellegű épülete a barokk lelkészlakja, a református temploma, benne a rokokó szószékkel és a copf stílusú keresztelőkúttal. Látnivaló a faluban még a Hugonnay-kúria klasszicista épülete. |
