Naszály |
|
| Tatai kistérség | |
 |
|
|
Tata | Almásfüzitő, Dunaalmás, Szomód, Tata és Mocsa között terül el az enyhén lankás területen. A főbb utak ma már elkerülik: ennek ellenére gazdag, fejlődő falunak számított mindig is. Gazdagságát a kereskedelem, a bor és a mezőgazdaság alapozta meg. |
|
|
|
Története a vaskorig nyúlik vissza, de csak az Árpád-kor vége felé emlékeznek meg róla az oklevelek. 1269-ben Keurus, 1284-ben már Nostan alakban. Naszály néven először 1628-ban említik először, ami a szláv Nosal személynévből eredhet. A török korban a környékbeli falvakkal együtt elpusztul, az első lakóiról 1639-ből vannak adatok. Az egykori Zichy-birtok (1643), majd 1727-ben az Esterházyak vásárolják meg. A hajdani szomszédos falvak területén Grébicsen szeszgyáruk üzemelt. Az ugyancsak a faluhoz tartozó Billegpuszta ismert búcsújáró hely volt. Kétszáz éve a Bécsbe irányuló marhakereskedelem egyik állomása: a török által elpusztított régi településeket, mint Ladamér, Boldogasszony, Almás-puszta, pusztaként használták. A közeli Naszályi-halastavak természetvédelmi szempontból értékesek: madárviláguk érdemel figyelmet. Ma csaknem 2300-an lakják. A helyi iskola 1989 óta viseli az egykori szülöttjének, Angyalffy Mátyás (1776-1839) tanár, mezőgazdasági szakíró, az MTA levelező tagja nevét. Billegpusztán még látható a volt Esterházy-kúria műemlék jellegű barokk épülete, a temetőben szép 19. századi klasszicista síremlékek - köztük a barokk temetőkereszt és Friedrich Jakab 1802-es síremléke -valamint a vízimalom és annak téglahídja. Református temploma 1787-ben épült, 1859-ben átalakították. |
|
|
|
Szöveg: Vas |
Utolsó módosítás: 2005. február 18. 10:15 |
|