A régiségben Séd-tő - a Séd kis patakot jelent - innen származtatják a település nevét az etimológusok. A történeti korokban is többnyire lakott volt, a környék legkomolyabb földvárait itt tárták fel.
A Tolna-tardosi medencében megbúvó településen a római kortól megtalálhatók a bányászkodás, a kőfejtés nyomai. Az itt talált ˝vörös márvány˝ a középkorban is kedvelt építőanyag volt. A 300 méteres tengerszint feletti magasságávál a Gerecse legmagasabban fekvő falva.
Az alig több mint hatszáz lakosú kisközség a Keleti-Gerecsében, a Bajnai-medencében. A legtöbb régészeti lelete római-kori, az Árpád-korból falmaradványok, edénytöredékek kerültek elő.
A Központi-Gerecsében, a Bajnai-medence északi szélén helyezkedik el. Forgalmas hely volt a történelemben: lakói egymást váltották a termékeny, a hegyek övezte földeken. Legrégebbi leletei az őskorig vezetnek minket vissza. A legnagyobb lelőhelye Kerekdomb-major és Úrisáp.
Különös helyet foglal el a megye térképén Bajna. A hegyek övezte, szép fekvésű község területe mindig is vonzotta az embert: földje kiváló, erdei vadban gazdagok voltak. Úr is akadt bőven errefelé.
Őstörténeti érdekességei különösen figyelemre méltóak: a közeli Jankovich-barlangból előkerült kőeszközök az ún. szeletai kultúrához tartoznak. Földrajzi fekvése - a Gerecse északi részén -, védett völgyei és barlangjai minden történelmi korban vonzották a letelepedni vágyókat.
Komárom-Esztergom megye legifjabb városa. Az erősen urbanizált Duna-menti ipari övezetben kialakult település egyelőre városi funkciók híján nyerte el a városi rangot. A Duna és a Gerecse között terül el, mintegy 6 kilométer hosszan. Piszkével 1950-ben egyesült.
Területének nagy részét a Gerecse hegység foglalja el. Délen a Nagy Gerecséig (634m) húzódik, északon a Duna a határa. Keleten hosszú szakaszon a Bajóti-patak (Luka-patak) völgye a határa, de északi részén kiszélesedik a Dunával párhuzamosan. Nyugaton a határa megközelítőleg a Pisznice.
