 |
Kedvező természetföldrajzi és közlekedésföldrajzi helyzete miatt már a bronzkorban is lakott hely volt, melynek maradványait - 180 urnasírt - a PAN-üzem építésekor tártak fel. Később Pannónia, a Római Birodalom határa a Duna volt. Itt, a mai Nyergesújfalu helyén Crumerum (esetleg Villa Curtia) néven katonai tábor (castrum) állt: ez volt a limes egyik erődítménye.
Nyergesújfalu neve először Kézai Simon krónikájában 1280 táján fordul elő, de az előző század végére utaló írásában fordul elő, Nyergedszeg néven. Ez a név a tatárjárás után feledésbe merült. Századokon keresztül Újfalu (Nova Villa) volt a település neve. Csak a magyar reneszánsz óta ismeretes a mostani párosított szó, Nyerges-Újfalu.
A középkorban, 1283 táján előbb a Szovárd (Zovárd) nemzetség birtoka volt, a később a Bajót-Nagymartoni nemzetség, majd a Kanizsaiak szerezték meg 1363 táján. 1371-ben csere útján királyi birtok lett. A mindig is Nyergeshez tartozó Pusztamarót akkoriban a Tardos nemzetség birtoka volt, Marót falu néven. Zsigmond király 1388-ban koronázási ajándékul az esztergomi érseknek adományozta Nyergest, és ettől kezdve egészen 1945-ig az érsekség birtoka volt. A falu a középkorban végig megerősített hely maradt.
A falut 1543 táján a török elpusztította, de rövidesen visszatértek életben maradt lakói. A török hódoltság végéig lakták: csak a felszabadító harcok idején néptelenedett el újra.
A község melletti Sánc-hegyen már a rómaiak is jelentékeny erősséget építettek, melynek romjait később Rákóczi csapatai erősítették meg, de 1706. szeptember 28-án a labanc elfoglalta és lerombolta. Ma a sáncoknak csak a földdel betemetett alapjai láthatók.
A község nyugati szélén emelkedõ 149 m magas Sánchegyen ismeretlen körülmények között a XV. században egy erõdítés épült, melyrõl I. Miksa császár udvari történésze, Santheim László 1498-1505 között készített összeírása is megemlékezik. Az erõdítést feltehetõen a török rombolta le. Helyén II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, az itteni fontos átkelõhely védelmére 1706-ban Lemaire francia hadmérnök tervei alapján, a romok felhasználásával erõs sáncot építettek. 1706 tavaszán Rákóczi elhatározta Esztergom bevételét. Az ostrom előkészítésekor épült fel a nyergesújfalui erőd 1706 április-május hónapban. Fő feladata az itteni rév, illetve az ekkor megépített pontonhíd védelme és az Esztergom ostromában részt vevő kuruc seregek támogatása.
1706. szeptemben 19-én a kurucok elfoglalták Esztergomot. A császári csapatok az Esztergom visszafoglalására indított hadművelet során 1706 szept 29-én gróf Pálffy János horvát bán és Starhemberg Guido gróf vezetésével a nyergesújfalui erődöt a kurucoktól elfoglalták. A császári sereg nem vette használatba az erődöt, hanem azonnal továbbvonult Esztergom felé, amelyet október 11-én visszafoglalt a kurucoktól.
A XVIII. század elején, a szatmári béke után folyamatosan meginduló rendezett és szervezett telepítésekkel kizárólag német családok költöztek a faluba. 1728-ban hatalmas tűzvész pusztította el a falut, a plébánia értékes levéltárával együtt. A mai, barokk stílusú templom 1770-ben épült, Szent Mihály tiszteletére, a leégett helyén, Mária Terézia védnöksége alatt.
A városban található a Szalézi-Irinyi Középiskola, két általános iskola, zeneiskola és négy óvoda. Az Ady Endre Művelődési Ház, Tömegszervezeti Székház és könyvtárak szolgáltatják a kultúrát.
A város szülötte Kernstok Károly, Vecsési Sándor, Nyergesi János, Nyergesi István, Kóthay Ernő. 1993. október 7-én táti és nyergesi amatőr képzőművészek megalakították a Duna Művészkört.
Nyergesújfalu 7856 lakosú település a Duna jobb partján. Várossá 1989. március 1-jén nyilvánították. Jellegzetessége a polgárosodó iparos-kereskedő réteg által épített, az úttal párhuzamos tetőgerincű, nagy kapuval rendelkező, zárt sorban álló épületek elterjedése. |
