Kőkorszaki, avar, római emlékek egyaránt előkerültek a község területéről. Erdős, regényes vidékét dicsérték az útleírások, régi hagyománya van a szőlészetnek.
A 12. században (1193) már említik Sarcain néven, ami a monda szerint egy itt lakó sárkányra utal. III. Béla ebben erősítette meg a fehérvári kereszteseket a falu birtokában. A középkorban hosszú ideig a Rozgonyi család birtokában lévő Csókakő várához tartozó pusztaként ismerték.
Magyar eredetű neve egyesek szerint növény nevét rejti magában, más nézet szerint az 1052-es német ütközetre utal, amikor II. Henrik a bársonyruháit hátrahagyva menekült innét. A falut 1221-ben említik először oklevélben.
A 300 lelkes kis települést az 1300-as évek közepén említi mai nevén először oklevél, de – az 1928-ban feltárt kelta sír bizonyítja – már a vaskorban lakták. Neve a török ak szóból ered. Okleveles említése 1358-ból való.
Ászár neve már a XIII. században ismert volt mint királyi birtok, később pedig a Kanizsaiak, a Rozgonyiak, még később pedig a pannonhalmi apátság birtoka.
A Batthányiak tették várossá a XVIII. században, ám alig száz évre rá, a kiegyezést követő közigazgatási reformok - amelyek megszüntették a mezővárosi címet - ismét nagyközség lett. Sokat harcolt a járási székhely címért, ám Nagyigmánd (urainak) érdekérvényesítő képessége jobb volt: az igmándika nem voltak képesek élni a központi helyzetből adódó előnyökkel, Kisbérnek alkalma nem volt rá. A hátrányokat talán napjainkban sikerül előnnyé kovácsolni.
