Tata | A Gerecse egyik kisközsége Dunaalmás, Neszmély, Dunaszentmiklós és Tata között. Magas hegyek és szezonálisan bővízű patakok övezik: vizeit a Szomódi-vízfolyás gyűjti össze és szállítja az Által-érbe.
A rézkortól folyamatosan lakott település: a római korban az illír azalusok népe lakott e tájon. E kor emlékeit több feliratos kő jelzi.
A falu neve a Szomol szláv személynévből alakulhatott ki. Okleveles említése 1225-ből Zumuld volt. A falu többbször cserélt gazdát: volt a Csák-nemzetségé, a tatai váré. A vár eleste után a falu elpusztult.
A törökök utáni birtokos, az Esterházy-család a 18. században németeket telepít be. A lakosságának nagy része ma is németajkú: lélekszáma ma kétezer körül van.
Barokk templomát Fellner Jakab tervezte, és 1775-78 között épült. Műemlék jellegű Nepomuki Szent János szobra (1708), ugyanígy az ide tartozó betlehempusztai erdészház és melléképületei, valamint a református templom kertjében az 1819-ben készült kőkereszt.
Természeti értékei közé tartozik az íriszkert: a védett apró nőszirom április-májusban virágzik.
