utazás

Kell egy PONT - Barangolások Magyarországon :: 2012. február 06. , hétfő, Dorottya napja.

 Belépés

Név:

Jelszó:

regisztráció

Keres:

FOTÓGALÉRIA
Urbanisztika
  Belvárosok
  Stílusok
  Interjúk
Értékőrző települések
Idegenforgalom
Helyek és ízek
Könyvajánló
TEKEartpontatrium

Kiérett kézművesség - átalakuló életmód

Városképi jelentőségű építkezések
Régió | A 18. század végére, a 19. század elejére a kézműves kultúra minden vonatkozásban - szervezettségben, munkamegosztásban, szakműveltségben, anyagbázisban, szállítási és egyéb eszközökben, szerszámokban is - kiérett.
A bútorművesség és asztalosmesterség területén például az egzóták, a különleges minőségű, gyarmatokról származó fák, intarzia anyagok, lakkok, bronzveretek és öntvények felhasználásában; a bútorokat csonttal, teknőcpáncéllal, féldrágakövekkel, ónnal, ezüsttel is gazdagító Boulle-technikában nyilvánult meg az angol, holland vagy francia bútorkészítés fejlettsége.

Az építőipari munkákban a kőtől, fától, mésztől és gipsztől a téglán, kerámián és porcelánon át (a rokokó idején gyönyörű, nagyobb elemekből álló porcelán kályhák is készültek) a velencei, muranoi üveg minden fajtájáig; a kovácsoltvastól, sárga és vörösréz vagy bronzelemektől az aranyfüst lemezig terjedt az anyagfelhasználás skálája.

A szerényebb, polgári környezetben, a biedermeier, a nyárspolgárság építészetetében és lakberendezésében is (nálunk ez Lyka Károly szavaival a ˝táblabíró-világ˝) kiérik a kényelmet és a gyakorlatias funkcionális igényeket szolgáló formaalakítás fejlett, sokrétű építészeti és tárgyi világa. A 19. század közepén a Hofman-féle körkemencével nagyiparivá válik a téglagyártás (1858-tól), a nagyüzemi jellegű 19. századi üveghutákkal felfejlődik az üveggyártás, és már nálunk is megjelenik az iparosodást jelző öntöttvas felhasználása: a makói volt megyeháza klasszicista épületének földszintjén már öntöttvas oszlopok tartják az étterem terének megnövelése érdekében az emeleti középfőfalat hordó kiváltógerenda terheit (1838).

Ezt a technikai fejlődést reprezentálja a Pestet és Budát összekötő Lánchíd vagy a Várhegyet átfúró alagút is. William Thierney Clark, a Lánchíd tervezője, építésének irányítója 1839-ben a pillérek alapbetonjának készítéséhez a beocsini kolostor bányájának hazai mészmárgájából éget és öröltet román cementet. Harminc év múlva, 1869-70 ben itt indul meg a rendszeres cementgyártás. A híd 1839-től 1849-ig épült, helyszíni munkáit Adam Clark vezette, a tervező évente néhány hétre jött ˝Pesth˝-re. A hídfő és a pillérek felmenőfalai cementhabarcsba rakott kőfalazattal, a külső részek faragott kőburkolattal készültek.
Szöveg: MTESZ/art

Utolsó módosítás: 2005. február 19.  21:11

nyomtatás | küldés e-mailban




 English Gym & Fun

 Dózsakert

 Nyitnikék

 Weblapok

 EST

Üzenet | Impresszum | Médiaajánlat | Szerzői jogok | E-mail