Állomások, pályaudvarok: a hatalmas csarnokok

A vasút megjelenése megváltoztatta egy-egy település életét: ahová eljutott, fellendülés kísérte, amelyet elkerült, a megtorpanás, a lassú sorvadás lett a jövő. Az építészet is új eszközökkel igyekezett kielégíteni az új igényeket: állomásépület, kiszolgálóépületek, raktárak, műszaki létesítmények egész sora jelezte, demonstrálta az új idők új szükségleteit. A vasútállomás jelentőségét a falu, a város az építészet, az útépítés mellett a megmutatással is kifejezte: képeslapokat jelentetett meg.

A győri vasútállomás, 1958. Tervező: Éhn József,
Dianóczky János és Vas Dénes

Hazánkban 1867-ben 2341 km vasút volt, egy év múlva megalakult a MÁV. A háború végéig, 1918-ig 22 870 km hosszú vasúthálózat épült ki a történelmi Magyarországon, 1500 vasútállomás létesült. Az építészeti feladatok ismétlődése megkövetelte a típustervek elkészítését. A legtöbbször ezek a település szélén épültek, a külváros szövetébe illeszkedtek, ipari környezet alakult ki körülöttük: ezért sosem álltak olyan becsben, mint a városok központjában emelt díszes épületek. Idővel szabályok rögzítették, milyen lehet a vasútállomás (1838, Berlin), illetve az utasok és a poggyász mozgását elkülönítő, fedett csarnok, a pályaudvar.

A régi győri vasútállomás épülete 1945 előtt

A városi pályaudvarokon az 1870-es évektől terjedtek el a középperonok és az aluljárók, illetve a felüljárók. Hazánkban egyedül Győrött építettek aluljárót, Miskolcon és Debrecenben ígéret maradt. Az üzemi helyiségek kialakításával egyidőben lakások is épültek az állomás mellett. Az első magyar pályaudvar 1846-ban épült: a Pest pályaudvar vonatfogadó csarnoka 5 vágányt fedett. Sopronban és Szolnokon favázas csarnokot építettek - már 1847-ben. Győr 1894-ben ismét megelőzte hazai társait: a pályaudvar átépítésénél (Pfaff Ferenc) az aluljáróval megközelíthető szigetperonokat fedték vasvázas perontetőkkel. Az aluljáróépítés elmaradása miatt másutt sokáig elmaradt perontetők további építése.

Az építészeti stílusok a vasutat sem hagyták érintetlenül. A Bécs-Győri vasút Királyhida-Győr vonalának épületeinél alkalmazták a romantikus stílust (Győr, 1855, 1953-ban lebontva). A győri régi állomásépületen 1944-ig, a vonal többi állomásán sokáig láthatóak voltak az ívsoros párkányok, a jellegzetes szemöldökpárkányokkal szegélyezett ablakok, a bajor Rundbogenstilra emlékeztető íves ablakok és a tompa toronyzáradékokban végződő lizénák. Az utolsót, a lébényit néhány éve lebontották. A mosonmagyaróvári (1855) némi átalakítással még áll. A vonal 1856-ban tovább épült Új-Szőnyig. Ácson és Nagyszentjánoson a MÁV emelt melléjük újat a típustervek alapján. A MÁÉV 1880-ban vezette be az új típusterveket (Kelebia.

A kor másik emblematikus épülettípusa a vasúti pályaudvar a hatalmas fesztávolságú csarnokaival. Ezekkel, egyébiránt, az ipari forma és a mérnöki létesítmények végleg polgárjogot nyertek az építészet „arisztokratikusabb” szféráiban.

Ezek a szerkezetek szolgálnak mintaként a kereskedelem kevésbé arisztokratikus helyszínének, a klasszikus élelmiszer-piacnak a befogadására. Tehát az iparcikkekkel párhuzamosan, néhány évtized késéssel a kereskedelem ezen ága is megérkezik az interiőrbe, igaz sokkal nyersebb, szikárabb körülmények közé…

Napjaink hatalmas bevásárlóközpontjainak a családfája tehát igen messzire nyújtózkodik vissza. A piacok, vásárcsarnokok arculata igényesen formált, városi léptékű együtteseket hozott létre. Megalkotásuk mindig hordozott jelkép-szerű elemeket. Jellemzi az elődök szinte mindegyikét a kereskedelmi feladatok ellátása mellett a városi tér, utca, sétány köznapi társadalmi érintkezésben betöltött szerepe is. A terek méretezésénél erre a feladatra is tekintettel voltak, ahol - mint egy parkban -, jó lehetett csak úgy leülni, szemlélődni, beszélgetni. A jelenkori módosulatok talán túlságosan összpontosítanak a marketing szempontok megvalósítására, s nem hagynak helyet a kereskedelmen és szolgáltatásokon kívüli másodlagos emberi szükségletek számára.

Ebben a világban teljesen célszerűnek tűnik, hogy a gyorséttermek és raktáráruházak közé a játszóterek helyett gyermekmegőrző, átmeneti óvodák ékelődnek, hiszen a szűkre mért időben a gyerek csak „útban van”.

Utolsó módosítás: 2005. február 19.  22:26

nyomtatás | küldés e-mailban