 |
A megye déli részének legnagyobb települése: 1986-tól ismét város, kevés központi funkcióval. Múltjából kereskedelmi jellegét őrizte meg, a fejlődését nagy mértékben meghatározó egykori ménesbirtokból mára csak a műemlék épület és a címerében szereplő lovarda maradt.
Területéről csiszolt kőkori leletek, rézcsákány, bronz tőr, a korai vaskorból rudak, majd római fibulák, pénzek kerültek elő. A török eredetű bér szóból, illetve személyneves alakjából származtatják elnevezését. Oklevélben először Beyr (1277), amikor Kun László a hántai prépostnak adományozza három maorból álló földjét.
Három Bér nevű falu volt a környéken, és szakácsok, hercegi udvarnokok laktak itt: ezeket IV. László a hántai prépostságnak adománmyozta. A törökök 1529-benn felégették a szomszédos Nagybérrel, Ivánkával, Kis- és Nagybattyánnal együtt. Van adat 1612-ből egy Nagybér nevű településre Hánta mellett, amit a törökök az utolsó bécsi hadjáratból visszavoulván ismét felégettek. A néptelen birtokot 1669-ben Széchenyi György váltotta meg a győri szemináriumnak: a papnevelő anyagi hátterét a hántai, kisbéri és nagybéri birtokok biztosították. A Rákóczi szabadságharcban, 1706 decemberében Bottyán János kurucai legyőzték a rácokat, de a térség egy osztrák tábornok kezére jut. Mária Terézia 1749-ben a győri szemináriumot megfosztotta e birtokok haszonélvezetétől és a francia Toussaint bárónak adományozta 9 más településsel. Az így kialakult nagybirtok peres úton a Batthyányi család kezére jut: központja Kisbér lett. A terület 1759-ben került gróf Németújvári Batthyány Lajos nádor birtokába.
A Bársonyos és Bakonyalja fővárosának fejlődése a XVIII. század második felétől kezdve a Batthyány családhoz kötődik. A mintagazdasággá fejlesztett Kisbér nevét az először itt termesztett dohány, svájci tehenészete és német juhtenyésztése, valamint 1830-tól a ménes révén kapta szárnyra a világ. A 19. század elejétől színház, angol kert, üvegház ékesítette a kastély környékét. Batthyány Kázmér 1848-49-ben a Szemere-kormány külügyminisztere volt, a bukás után Törökországba emigrált. Birtokait elkobozták, és császári rendeletre 1853-ban katonai ménest hoztak itt létre. az uradalom 1870-ben ketté vált, a ménest olyan versenylovak tették világhírűvé, mint Cambussan, Kisbér, Kincsem, Imperiál, Buccaneer. A második világháborúban a lovakat Bajorországba vitték, ám csak töredékét hozták vissza 1947-48-ban. A kisbéri jószágigazgatóság először közösen működött Bábolnával, majd teljesen Bábolna része lett, 1961-ben pedig teljesen megszűnt. Ezzel a legfontosabb városfejlesztési energiájától fosztották meg a települést. Az akkori hátrányt azóta sem heverte ki Kisbér.
A ménesbirtokot 1960-ban adminisztratív úton megszüntették: a helyreállított, Közép-Európa legnagyobb fesztávú lovardájában lovasszínház alakításán fáradoznak. Műemléke az 1760-65 körül emelt barokk, majd 1840 táján klaszicista stílusban átépített Batthyány kastély, az 1783-ban emelt kéthajós római katolikus templom (Batthyány Teodor megbízásából), a barokk plébániaház, állítólag egykori kolostor. A lovarda előtt áll Fadrusz János Wenckheim-szobra (1902). Szeghalmi Bálint tervei alapján épült fel 1941-ben a református temploma. Nevezetessége a négy nóniusz törzsmén emlékére állított oszlopa
A műemlék jellegű, egyhajós, kétboltszakaszos templom legfőbb jellegzetessége a sisak nélküli toronypár és a barokk homlokzat. Nevezetes a ménesi kaszinó épülete.
Kisbér 1986-tól város, ekkor lett része a szomszédos Hánta, majd Ete és Ászár is. Ete később ismét önálló lett, a másik két település ma is Kisbérhez tartozik. A modern városháza ebben a minőságben nem sokáig működött: ma korszerű művelődési központ és színház működik benne, a városháza pedig az egykori kaszinó eklektikus épületébe költözött. Figyelemre méltó az az elszánt igyekezet, hogy új fejlődési pályára tereljék a kisvárost. Fő utcáját, az egykori iparos-kereskedő házakat felújították, megszépítették. Érdemes végigsétálni rajta. |
