 |
A megye délnyugati negyedében, a kisrégió központjától, Kisbértől 5 kilométerre fekszik. A település alacsony dombháton fekszik, dél felé összefüggő erdőkkel határolva.
Területéről könnyen megközelíthetők a környék kedvelt kirándulóhelyei, nevezetességei. A népi hagyományok megőrzésére a „Balázs-napi” kavalkád és a „Bakonyi Amatőr Népművészeti Fesztivál” szolgál.
A terület már a kora vaskortól lakott, később megtelepedtek itt az avarok és a rómaiak is. A falut egy 1250-ben kelt oklevél említi először. 1332 körül Károly Róbert a falu vasárnapját keddre tette, innen ered a Kethely név. A 15. században egyházi és világi birtokosai is voltak. Az 1500-as években a törökök többször is elpusztították a települést, mely a 17. század közepéig lakatlan maradt. 1738-ban gróf Esterházy József tulajdonába került, majd katolikus, református és evangélikus telepesekkel lassan benépesült. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint 667 fő élt a faluban.
A lakók mező- és erdőgazdálkodással, állattenyésztéssel foglalkoztak. A 20. század első felében már téglaégető, szeszfőzde és darálómalom is működött a településen, mely 1913-ban kapta a Vértes előtagot és azóta szerepel a nyilvántartásokban Vérteskethelyként. Mindhárom vallási felekezet jól felszerelt iskolával rendelkezett és 1936-ban Népkönyvtár is nyílt a faluban. A II. világháború után az 1952-ben alakult termelőszövetkezetben találtak munkát a helybeliek.
Napjainkban a helyi szövetkezet Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet néven működik és biztosít munkalehetőséget a község lakóinak. A lakosság nagy része az iparban dolgozik, a község 30 km-es körzetén belül található településekre ingázik.
Látványossága a műemlék jellegű, 1766-71 között épült barokk katolikus templom. |
