Hazánkban Mikoviny Sámuel - a világon talán elsőként - már a XVIII. század első felében tájat rendezett: ma is élő műve az Által-ér és a tatai Öreg-tó partszakaszának rendezése. az ő idejében azonban még nem tájépítészeknek hívták a hivatás művelőit. Olmsted csak a XIX. században vezette be ezt az elnevezést.
Mindezt Csemez Attila írja a Tájtervezés - tájrendezés című művében. A táj fogalmára négy definíció is létezik a lexikonok szerint, amely a földfelszín több szempontból egységesen jelemző részeként közelíti meg a táj fogalmát. A szakemberek árnyaltabban vizsgálják a témát, a Mőcsényi Mihály-féle megközelítés talán a legátfogóbb.
Idézzük: A táj nem más, mint a természet és a társadalom kölcsönhatásainak ellentmondásos, ezért dialektikus egysége. A táj egyrészt a társadalom anyagi életfeltétele, másrészt magas rendű vizuális-esztétikai kvalitások hordozója. Ezért egyben az ember és természet kölcsönhatásainak tárgyiasult – az ember alakította anyagi világban manifesztálódott – története. A táj antroposzociocentrikus fogalom.
A természet és társadalom olyan ellentétpár, mely kölcsönösen áthatja egymást, és megbonthatatlan egységet képez. Azaz a táj a társadalmi igényeknek megfelelően bioszférából nooszférává alakított, emberiesített természet, emberi környezet. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C5%91cs%C3%A9nyi-f%C3%A9le_t%C3%A1jfogalom)
