Agnus Dei: Isten báránya, Jézus bárányként ábrázolva
allegória-allegorikus: a képzőművészetben a nem látható, jelképes, elvont tulajdonságok és fogalmak érzékletes képi megjelenítése emberi alakként
apoteózis: megdicsőülés
apszis: szentély
architektonikus: építészeti jellegű (itt: tehát nem szobrászi)
árkád: pilléreken vagy oszlopokon nyugvó ívállás, ívsor, lehet csak a homlokzaton jelentkező motívum, zárt vakárkád, vagy a mögötte lévő nyitott térrel együttes térforma
árkádos tornác: épületek fő- vagy oldalhomlokzatán levő oszlopos-pilléres árkádfolyosó
attika: a főpárkány feletti, a tetőt eltakaró tömör vagy áttört mellvédszerű fal.
baldachin: hordozható védőtető vagy épitett, függesztett jellegű jelképes tetőzet.
bazilikális elrendezés: három hajós térrendszerben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, és a fény a főhajó ablakain áramlik be
béllet: kapu vagy ablak befelé szűkülő, egész vagy féloszlopokkal díszített kerete
boltozat: íves metszetű térlefedő felületszerkezet, amelyben nyomóerő működik, fajtái: donga-, kereszt-, kolostor-, teknő- és süvegboltozatok, terheit és oldalnyomásást falakra, falszakaszokra, ívsoros pillérekre, esetleg oszlopokra adja át
boltszakasz, szakasz: a boltozat együttműködő szerkezeti egysége
borda nélküli boltozatok: a donga-, kereszt-, kolostor- és teknőboltozatokban borda nem szükséges, az egész felületet kell kizsaluzni
bordás boltozatok: a román és gótikus keresztboltozatoknál csa k a bordákat kellett alázsaluzni, a süvegek kézzel kiboltozhatók voltak
bordás hálóboltozatok: a gótikus kereszt- vagy többnyire dongaboltozat formát bordák tagolják kézzel kifalazható mezőkre, így csak a kőbordákaz kellett építés közben zsaluívekkel alátámasztani. Előfordul, hogy ezek a bordahálók csak utólag felhelyezett, applikált díszítések.
borona fal: farökökből összerótt, a sarkokon összelapolt faszerkezet
castello (ol.): várkastély, erődített kastély
csarnoktemplom: azonos magasságú hajókból álló templom
csillagboltozat: a bordás boltozatnak a későgótikában elterjedt dekoratív csillagmintát adó változata
diadalív: itt 1. a római diadalívekről átvett három nyílásos motívum, 2. a templomépítészetben a hajót a szentélytől elválasztó boltív
donátor: (lat.) adakozó, megrendel.
dongaboltozat: félhenger alakú, szegmensív vagy parabola metszetű boltozat, mely oldalain folyamatos alátámasztást igényel
drapéria: textilanyag, ruházat redőzete
exedra: az ókori építészetben az apszissal, szentéllyel egyenértékű félkör alaprajzú fülke
falpillér: (pilaszter) a falból különböző vastagságban kiemelkedő pillér
falsáv (lizéna): a falpillérnél kisebb kiülésű, pillért utánzó vakolatsáv
fiatorony: karcsú, gúla alakú formaelem, a gótikus építészetben leterhelésként használták
főapszis: főszentély
freskó, al fresco (ol.): friss, nedves mészvakolatra vízzel kevert porfestékkel készített falkép. Színei tartósabbak, mint a százaz vakolatra festésnél (secco), viszont a vakolat száradása miatt gyorsabb munkát igényel, ezért szakaszokban készül
függőkert: teraszosan kialakított, öntözési rendszerrel ellátott emeleti kert, illetve tetőkert
gyámkő (konzol): a falba beépített, annak síkja elé kiugró változatos kialakítású alátámasztó elem
gyilokjáró: a várak védőfalainak tetején húzódó, lőrésekkel tagolt folyosó, amelynek védelmében lehetett támadni a várat ostromlókat
hagymasisak: hagyma alakú, alul kidomborodó, felül kihegyesedő toronytető
hajó: főként hosszanti elrendezésű templomoknak a hívek befogadására szánt tere. Többhajós épületeknél a hajók terét árkádsorok, oszlop- vagy pillér-gerendás rendszer kapcsolja össze (főhajó, oldalhajó vagy mellékhajó). A hossztengelyre merőleges kereszthajó többnyire ívekkel kapcsolódik a hosszhajókhoz
hálóboltozat: a bordás boltozatok egyik későgótikus típusa. A sűrűn elhelyezkedő bordák számos metszéspontjukkal egyenletes hálós rajzot adnak. Főleg hosszanti terek lefedésére alkalmazták
halszálka boltozat: halszálkamintás falazással rakott boltozat, melyet a rómaiak különösen kedveltek. Az építőelemek (leggyakrabban tégla) kalászhoz vagy halgerinchez hasonló falazása.
héjazat: az épület tetőzetének vagy boltozatának lefedésére, csapadék elleni védelmére szolgáló burkolat
héjszerkezet: egyszer vagy kétszer görbült felületekből kialakított térbeli tartószerkezet, melynek vastagsága egyéb méreteihez képest igen kicsi
heveder, hevederív: a boltozat hosszanti tengelyére merőlegesen elhelyezkedő a boltozatot erősítő ív
homlokzat: az épület oldala, egy irányú vetülete, nézete
intarziátor: a faberakásokat készítő asztalos, mesterember
ívmező: íves záródású nyílásoknál az ívet és a vállpontjait (ahonnan az íves rész indul) közrezáró terület
ívsoros párkány: félkörívek sorából álló díszítőszalag közvetlenül a párkány alatt
káptalanterem: kolostorokban, székesegyházi- és társaskáptalanokban a szerzetesek vagy a papság gyűlésterme, a közösség ügyeinek intézésére szolgál.
kazamata: a várfalak vastagságában ill. a bástyák belsejében a föld alatt kiépített boltozott védelmi helyiség.
kerengő: a kolostor belső udvarát körülvevő árkádos folyosó.
keresztboltozat: eredetileg két dongaboltozat áthatásából keletkező boltozat, sokféle altípusa van: pl. csúcsíves, bordás, stb.
kórus: itt karzat.
kosárív: három vagy több különbözőközéppontú és sugarú körívdarabból szerkesztett lapos ív
kőfaragójegyek: a középkori kőfaragók által - munkájuk elszámolása céljából - a faragott kőelemeken alkalmazott, bevésett betű-,szám- vagy geometrikus formákból levezethető jelek
körtetag: körtére emlékeztető keresztmetszetű díszítés, főleg a gótikus boltozati bordákra vagy a nyíláskeretekre jellemző
kupola: félkör- esetleg ellipszis alaprajzú félgömb, vagy abból származtatott alakú boltozott szerkezet, amelyben felületi irányú és gyűrűs nyomóerők, illetve alsó részein gyűrűs húzóerők lépnek fel. Az utóbbiakat a szerkezet vastagításával, leterhelésével küszöbölték ki.
kurátor (lat.): védnök, gondnok
kváder: hasáb alakúra faragott szabályos építőkő, amelynek felülete a homlokzat síkján látható marad
kváderezés: vakolt homlokzaton a kváderkő falazat utánzása, csak vízszintes, vagy hálós fúgával, mélyítéssel
lábazat: homlokzatok, oszlopok és pillérek terepcsatlakozáshoz, felfekvéshez kialakított része
laterna: ablakokkal megnyitott tornyocska a kupolák tetején, ezen áramlik be a fény.
loggia (ol.): homlokzaton megjelenő nyitott, belső térhez csatlakozó térrész
Magnificat: Szűz Mária hálaéneke
mandorla: (ol.) mandula alakú dicsfény
manzárdtető: (fr. Mansart nevéből) egy meredekebb, s felette egy laposabb hajlású síkkal létrehozott tető.
medalion: kerek vagy elliptikus keret, befoglaló forma.
mérmű: jórészt körzővel szerkesztett rács, melyet főleg a gótikus nyílásokban alkalmaztak tagolóelemként
négyezeti torony: a főhajó és a kereszthajó összemetsződése felett emelkedő torony
nyeregtető: két általában azonos hajlásszögű tetősíkból álló felül egymással gerincben összemetsződő tető
olaszbástya: nagy kiterjedésű, a várfallal megegyező magasságú, annak vonalából az ötszög négy oldalával kiszögellő, a falszakaszok tűz alatt tartására szolgáló védőmű.
opus caementicium (lat.): öntött fal, mely kőből, kavicsokból (adalékanyagból) és kötőanyagból (cementből, a rómaiak idején őrölt traszból, puzzolánból, santorin földből) áll össze. Ritkábban égetett mésszel a falban oltott és kötött kisebb-nagyobb kövekből áll.
ornamentika: díszítés, az épület egyes részeinek felületeit díszítő elemek
orommező: háromszögű, esetleg ívesen zárt, párkány tagozattal határolt homlokfelület, timpanon.
oromzat: a nyeregtető végeit lezáró fal, ferde tetősíkig felnyúló homlokzati felfalazás, vagy nyíláskeretek hasonló formájú lezárásai
oszlop: kör keresztmetszetű függőleges alátámasztó elem
oszlopfő: (fejezet) az oszlop felső, általában faragott korornázó része. Terhet közvetít a gerendázatról a kisebb kersztmetszetű oszloptörzsre, ezért alakja lefele keskenyedő, és négyszögből kör alaprajzba vezet át.
pálcadísz: domború, legtöbbször körív keresztmetszetű vékony tagolóelem.
Pantokrátor (gör.): a bizánci művészetben az ítélő Krisztus.
patics fal: függőlegesen vezetett ágakból és gallyakból szőtt falszerkezet, amelyet sárral vakoltak
peristylium: oszlopos tornáccal övezett udvar.
pillér: négyszög vagy sokszög keresztmetszetű szabadon álló függőleges támasz, melynek az oszlophoz hasonlóan fejezete és lábazata van.
rizalit: (ol. kiugrás) az épület homlokzatsíkjából - rendszerint a teljes épület magasságában - kiemelkedő tömegrész, tagolás. A homlokzaton való elhelyezkedése szerint beszélünk közép- és sarokrizalitról.
rotunda: itt: körtemplom
rózsaablak: főként a templomok főhomlokzatán alkalmazott kör alakú nagy kőrácsos ablak.
sátortető: négy- vagy sokoldalú gúla alakú tető.
síkfödém: a teret lezáró vízszintes, felül járóburkolattal ellátott födém, amely két egymás fölötti teret választ el, vagy teret fed le ( zárófödém). Hagyományoa anyaga fa gerendasor, illetve fiók- és mestergerenda, és egy vagy többrétegű deszkázat. Korszerű formái helyszíni vagy előregyártott vasbetonból, esetleg kerámiabetétekel, vagy magas házakban acélszerkezettel, tégla, beton, kerámia és különböző hő- és hangszigetelő anyagok felhasználásával készülnek. Az utóbbi esetben gyakran különválk a terheket és a járófelületet hordó szerkezet, és aza alája függesztett, teret záró álmennyezet, helyet adva a szellőztető, világítási és egyéb berendezéseknek.
sisak: a torony tetőzete.
stukkó: belső felületek díszítésére szolgáló speciális keverékű gipszvakolat, gipszplasztika
szárny: a főépülethez, tömbhöz folyamatosan vagy tetszőleges szögben kapcsolódó épületrész
szegmentív: körszeletből álló lapos ív.
szemöldökpárkány: nyílások felső keretelése.
tablinum: a római lakóházakban a bejárattal szemközti helyiség, a családfő szobája, lakomaterem, ebédlő.
támpillér: a boltozatok, boltívek oldalnyomását felvevő, a falat megerősítő, a fal síkjából kiugró függőleges faltömeg.
timpanon (gör.): a kislejtésű (déli jellegű) nyeregtetős épületek egyenlő oldalú háromszög alakú, párkánnyal keretelt orommezője, vagy ablak- és ajtónyílások feletti hasonló alakú keretelés.
traktátus: elméleti írás, pl. a festészetről, az építészetről, stb.
traktus: két szerkezeti rendszer, többnyire fal közötti helyiségsor.
ülőfülke: a falba mélyített, az ablaknyíláshoz kapcsolódó fülke.
vadásztrófea: győzelmi jel, eredetileg a hadizsákmányból felállított emlékmű. Itt agancsok, stb.
villa rustica: vidéki lak, földbirtok központjában levő lakóház gazdasági épületekkel.
vimperga: egyenlő szárú háromszög alakú, meredek (északi jellegű) oromzat ajtó- vagy ablaknyílások fölött.
zárókő: a boltozásnál legfelül, utolsóként elhelyezett általában díszített és kőfaragójeggyel ellátott kő. Ennek behelyezésével válik zárt szerkezetté, s így állékonnyá a boltozat.
zsindely: 1-2 cm vastag ék keresztmetszetű fából hasított vagy fűrészelt tetőfedő elem.
