Tatabánya szlovákok és németek által lakott elődközségei kettős hátránnyal indultak. Hátrányuk adódhatott származásukból és abból a tényből, hogy a kutatás szempontjából ez a térség nem volt túl érdekes. Budapest közelsége és a korán kiépülő vasútvonal hatására korán megindult a polgárosulás, a 20. század fordulójától alakuló Tatabánya község vegyes összetételű lakosságával.
A város a mai arculatát elsősorban a bányászat és az azzal párhuzamosan fejlődő nehézipar alakította ki, melynek kezdetei a XIX. századra nyúlnak vissza. Bánhida területén a MÁK Rt. (Magyar Általános Kőszénbánya Rt.) a szénkutatási és - kitermelési jog megszerzése után 1896-ban kezdte meg a szénbányászatot.
Az IPCC 4. jelentése szerint a 21. században a felmelegedés és a klímaváltozás hatásainak növekedése, szélsőségeinek erősödése valószínűsíthető. Az 1990-2007-es hazai meteorológiai és egészségi adatok elemzése alapján a kedvezőtlen események a közeljövőben is gyakrabban bekövetkezhetnek.
A településhálózat meglehetősen állandó, lassú reagálású rendszer. A mai országterületen a „valódi városok” – legalább a kisvárosi funkciók többségével rendelkező, a kiegészítő városi jegyek birtokában lévő települések – száma alig változott, 120–125 körül ingadozott a mintegy 75–80, a városi szerepköröket hiányosan, részlegesen ellátó települések mellett.
