 |
Alsógalla építészetére jellemző a falusias jelleg. Alsógalla valaha szalagtelkes falu volt, fésűs beépítéssel. A német házépítési gyakorlat honosodott meg ebben a településrészben is: a tornácos házak felbukkanása a XIX. századra tehető. A bányászat megjelenése, a lakosság számának gyors növekedése mindhárom településen magával hozta az iparos- és kereskedőréteg megtelepedését és megerősödését, amely az építészetben is megnyilvánult. Alsógallán például a Kandó utcában a zárt sorú beépítés a polgárosodó réteg erősödésére utal.
A térség legpolgárosodottabb települése Felsőgalla volt. A község életében fordulópontot jelentett a bánya 1896-os megnyitása, amely sok kereskedőt és iparost vonzott és lassan megváltozott a település arculata is. A Szent István utca őrizte legtovább falusias jellegét: a Baross Gábor utcában az alábányászás miatt már lebontott emeletes épületek mellett szép középületek is meghúzódtak (Munkáskaszinó).
A Szent János (ma Gábor Áron) utca arculata ma is idézi a hajdani pezsgő életet. Működött itt 1913-1948 között a nyomda, polgári iskola, több kereskedelmi szervezet és más intézmény. A településeken egyre másra alakultak az egyesületek, civil szervezetek, amelyek a nagyközségekben élők társadalmi aktivitását, az iparos-kereskedő réteg polgárosodó törekvéseit jelezték.
Bánhida jelentőségét növelte még a vasút megjelenése: 1882. június 8-án született megállapodás a Budapest-Újszőny (Komárom) vonal kiépítésére: 1884. június 16-án át is adták az első egy vágányos vonalat. A bánhidai (Tatabánya-Alsó) és a felsőgallai (Tatabánya-Felső) állomás épületei 1884-ben készültek el. A bánhidai állomás jelentőségét a pápai szárnyvonal kiépítése adta, a felsőgallaiét a szénbányászat felfejlődése. Mindez munkahelyeket, új lakóházakat, új foglalkozási réteg megtelepedését jelentette. |
