Tatabánya helye és szerepe a településhálózatban

A tanulmány Tatabánya településhálózati helyzetének alakulását, városi funkcióinak kiformálódását, jelenlegi településhálózati pozícióját kívánja bemutatni. A településhálózat meglehetősen állandó, lassú reagálású rendszer. Ennek egyik jele, hogy a városi szerepkörű települések száma a dualizmus korától máig alig változott.

 A mai országterületen a „valódi városok” – legalább a kisvárosi funkciók többségével rendelkező, a kiegészítő városi jegyek (városias településkép, társadalom, infrastruktúra, a környező településekhez képest magasabb lélekszám stb.) birtokában lévő települések – száma alig változott, 120–125 körül ingadozott a mintegy 75–80, a városi szerepköröket hiányosan, részlegesen ellátó települések mellett.

Az alig néhány „darabos” eltérés mellett az állomány cserélődött ugyan, de csak korlátozott mértékben. A mai Magyarország területén alig találunk a városi funkciók által „elhagyott” településeket (a falvak közé süllyedt egykori városokat), illetve ezek korábban is csak a városhierarchia alsóbb szintjeihez tartoztak, mint pl. a polgári korszak egyes, mára a falvak közé szerényedett, egykor is csak minimális városi funkciókkal rendelkező járási székhelyei – Nagyigmánd, Devecser, Vál, Gyönk stb.

Ugyanakkor kevés mai városunk van, amely nem vezetheti vissza város-voltát egykori piacközponti szerepkörre, mezővárosi vagy előkelőbb városi rangra; legfeljebb a gyáripar vagy a bányászkodás által „felemelt”, mára várossá fejlesztett-fejlődött települések nem rendelkeznek városi tradíciókkal. Az e típusba tartozó városok ill. „előzményeik” – a bányászat vagy a gyáripar által kialakított népesség-tömörülések – már a polgári korszakban, a 19. század végén megjelentek hazánk térképén, mint például Salgótarján, Ózd, Resicabánya, Petrozsény, Oravicabánya, a 20. század elején pedig Tatabánya.

A városhierarchiában természetesen élénkebb volt a „mozgás”, gyakoribb a helyváltoztatás; a dualizmus korában elsősorban a polgári igazgatás kiépítése, központ-igénye, városfejlesztő hatásai emelték meg jónéhány város hierarchikus rangját. A városhiányos térségekben elnyert megyeszékhely-szerepkör egy sor települést emelt a városi ranglétra magasabb fokaira (Zalaegerszeg, Csíkszereda, Alsókubin, Fogaras, Ipolyság, Liptószentmiklós, Aranyosmarót); Szombathely, Kaposvár, Balassagyarmat, Nyíregyháza, Mosonmagyaróvár pozícióit is jelentősen javította a polgári igazgatás intézményeinek odatelepedése.

A vázoltak a városi szerepkörű s nem a városi rangú települések körére vonatkoznak. A két településcsoport között hosszú időn keresztül jelentős különbség mutatkozott: a városi szerepkörű települések száma a polgári korszakban s a második világháború után is évtizedekig jóval meghaladta a városi rangú településekét. (A városi szerepkörű és rangú települések az 1990-es évek közepén feleltek meg egymásnak – 1995-ben 194 városa volt Magyarországnak –, ma viszont a városi rangú települések száma – 2006 végén 289 – múlja felül a városi szerepkörű településekét; közel száz városi címmel rendelkező település városi funkciói jelentéktelenek vagy teljességgel hiányoznak.)

Következő oldal »»»

Utolsó módosítás: 2008. január 22.  05:04

nyomtatás | küldés e-mailban