 |
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1991. szeptember 11-ei engedélyezése a fióklevéltár gyűjtőkörét is meghatározta, amely szerint: „Tatabánya Megyei Jogú Város (beleértve a jogelőd településeket) önkormányzati szerveinek, azok intézményeinek, üzemeinek, vállalatainak anyagára terjed ki.
A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár Tatabányai Fióklevéltára 1992. április 12-én kezdte meg működését. A Polgármesteri Hivatal földszintjén 100 m2 területen kapott helyet két munkaszobával és egy raktárral, amely már akkor is szűkösnek bizonyult. Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlése a 122/1994. (VI. 2.) sz. határozatában kimondta, hogy a fióklevéltárat 1995. január 1-től városi intézményként kívánja működtetni. Így Székesfehérvár és Győr után megalakult az ország harmadik városi levéltára, amely 1996 októberében költözött új helyére, a volt felsőgallai községháza átalakított épületébe, más intézményekkel együtt.
Felsőgallai Szolgáltatóház II. emeletén 70 m2 területen jó munkakörülmények közé került az intézmény. A könyvtár 46 m2 helyiségét ajándékba kapott polcokkal, bútorokkal rendeztük be. A szakkönyvtár egyidős az intézménnyel, nem örökölt gazdag könyvgyűjteményt; alapja néhány könyv, amelyet a társintézmények, a megyei és a városi közgyűjtemények fölöspéldányai alkottak.
1993 szeptemberében került felsőfokú végzettségű könyvtáros a könyvek nélküli könyvtárba, heti 20 órában. Később az állomány lassan, de folyamatosan gyarapodott, több pénz állt rendelkezésre, főleg kézikönyvek beszerzésére. A városban működő és a rendszerváltás után megszüntetett könyvtárakból értékes könyveket sikerült válogatni (így: 1995.: Bányász Körzeti Könyvtár, – 1999.: SZMT Központi Könyvtára, – 2003.: a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Hivatali Szakkönyvtára.) A cserepéldányokkal, a helyi nyomda termékeivel, a Soros Alapítvány értékes könyveivel, a Magyar Országos Levéltár és Budapest Főváros Levéltára fölöspéldányaival, az ügyfelektől kapott régi, ma már pótolhatatlan kiadványaival jelentősen gyarapodik az állomány. Összetétele a gyűjtőkörének megfelelően alakult: fő gyűjtőköre a történelem és segédtudományai, – tartalmi összetételét tekintve a társadalomtudományok, ezen belül a szociológia, a politika, a közigazgatás, a pedagógia, majd a bányászat, az életrajzok és a honismeret. – A könyvtár feladata a gyűjtés és a megőrzés, így a ma már tudományos szempontból elavultnak tekinthető dokumentumokat sem selejtezzük. A fentiekből is kitűnik, hogy a gyarapodás legfőbb forrása az ajándék.
A könyvtár állománya 2006. december 31-én: 5687 leltári egység, 7155 db. Értéke 4.043.344 forint, ebből vétel 880 kötet, 1.149.924 forint értékben.
1998-ban a levéltár megőrzésre átvette a felszámolt Tatabányai Szénbányák – a Magyar Országos Levéltár válogatása után megmaradt – iratanyagát, és vele együtt Műszaki Könyvtárát, ami igen jelentős értéket képvisel 3928 kötetével és 59 féle – magyar és külföldi – folyóiratanyagával, 1500 kötetben.
A levéltár és a könyvtár szolgáltatásait sok kutató veszi igénybe, az elmúlt 15 évben, 343 személy, 964 alkalommal. Kéziratgyűjteményünk a kutatók ajándékaként 160 db kézirat.
Az intézmény munkatársainak közművelődési és tudományos tevékenysége jelentős. Kiadói tevékenységünk 1994-ben kezdődött, amikor megjelent a Tatabányai Levéltári Füzetek első darabja, az idei esztendőben a 10. kötet hagyta el a nyomdát. A levéltár egészének munkáját a városi önkormányzat 2002-ben „Tatabánya Kultúrájáért” elismerő oklevéllel tüntette ki.
Mottónk: „Közhivatalainkban a pontosság, a megbízhatóság és a képzettség adja meg azt a bizalmat, amellyel a közösség viseltetik iránta.” (Komárom Vármegyei Közlöny, 1895. június 1.)
Tapolcainé dr. Sáray Szabó Éva |
