 |
Az itt előkerült több ezer éves leletek alapján bizonyítható, hogy már a kő- és bronzkorban is éltek a község területén, az Által-ér völgyének ezen a szakaszán is emberek. A rómaiak uralma alatt, a Kr. utáni IV.században fallal és tornyokkal megerősített város volt ezen a vidéken. A
z Által-ér északi partján még ma is láthatók a római castrum maradványai, a belső-pannóniai erődrendszer egyik állomása. A leírások és kutatások szerint Quirinum fontos, megerősített állomás lehetett a Gorsium és Brigetio közötti római út mentén: itt haladhatott el a Savaria-Aquincum közötti útvonal is. A népvándorlást követően kétszázötven évig avarok laktak a környéken.
A romokat a honfoglaláskor még látni lehetett: egyes értelmezések szerint a bánhidai csata a közelben zajlott le, hiszen Anonymus egy romos várost említ: ez akkortájt csak Quirinum erődjének romjai lehettek.
Az okiratok a községet először 1238-ban említik „Kernye” néven. Az 1326-27-es és 1383-as oklevelekben „villa de Kernye” alakban fordul elő a település neve. A községtől délkeletre tárták fel az egykori Avas település helyén az Árpád-kori körtemplom maradványait. A török hódítás előtt a falu a Csákok birtoka volt, és vámjával együtt Gesztes várához, majd Gerencsérvárhoz tartozott.
Később a tatai vár tartozéka, majd a tatai uradalom része lett: 1743-1745-ben Esterházy József gróf Salzburgból, Ulmból és Moson megyéből németeket telepíttetett a faluba. Az ekkor készült pecsétjén a „Köves Környe” elnevezés szerepel. 1775-ben Fellner Jakab tervei alapján barokk templomot építettek, mely tűzvész áldozata lett. Az átépítéssel 1867-ben Ybl Miklóst bízták meg: a kiváló építész neoromantikus stílusban alakította ki az impozáns templomot.
A kiegyezés után Környe gyors fejlődésnek indult. Itt alakult meg az egyik első vidéki hitelszövetkezet Koch Adolf plébános közreműködésével 1887-ben. Egy évvel később új iskola, plébánia, majd óvoda épült. Posztoczky Károly földbirtokos 1910 körül Erdőtagyoson csillagvizsgálót és meteorológiai megfigyelőállomást alapított: 1918-23 között ez volt az egyetlen csillagvizsgáló állomás.
Az ipar a térséget sem kerülte el. A közeli Környebányán 1911-től néhány évtizedig tartott a szénkitermelés: ma már csak a kolóniaszerű épületek emlékeztetnek erre az ipartörténeti korszakra. A múlt század elején vízimalmot és korszerű hengermalmot is létesítettek a faluban. Környebánya ma már inkább horgásztavairól, a szép környékről és egészséges levegőjéről nevezetes.
1923-ban felépült az új községháza, amely ami napig megőrizte az eredeti funkcióját, és az önkormányzatnak ad otthont. A községhez tartozó pusztákon lévő egykori kúriák, kastélyok azonban nem élték túl az előző korszak mindent átalakító törekvéseit.
A nemzetközi politikai elvárásoknak megfelelően 1947. augusztus 27-én Környén is jogtalan kitelepítés történt. Az őslakosság nagy részét, 101 családot csekély ellátással zárt teherkocsikban Németországba szállították. Helyükre felvidékről, Csallóközből telepítettek át magyar ajkú családokat. A történelem kényszerű népességmozgásainak emlékére a leszármazottak és hozzátartozók oszlopot állítottak a templom parkjában.
Az 1960-as években új művelődési központ épült, amely ma Faluház néven működik. 1980-ban készült el az az általános iskolá új, korszerű épülete, amely 2001-ben Kisfaludy Mihály tanító, iskolaigazgató nevét vette fel. |
