|
Vértessomló |
|
 |
|
Vértessomló | A Nagy-Somlyó hegy (330 m) már messziről vonzza a tekintetet: a magányos, kúp alakú csúcs mintha a bejáratot jelölné a Vértes felé. Szép időben már idefehérlik a Vitányvár romja: mögöttük, Várgesztes felé haladva, érjük el a szép fekvésű Vértessomlót. |
|
|
Az 1254 lakosú település a Tatai-medencében található. A Vértes-hegység adta táj szépségei és kirándulóhelyei sok látnivalót nyújtanak a látogatóknak. Ilyen látnivalók: Vitányvár, Mátyáskút, Szarvaskút, a Szép Ilonka forrás.
Vértessomló a régi időben is ismert, lakott terület volt. A határában talált legrégebbi lelet egy kőbalta az emberiség történetének abból az időszakából, amikor még nem ismerték a fémeket. A település már a római korban is lakott hely volt. Környékén gyakran találtak e korból való leleteket. Itt bukkantak rá a múlt század elején a fűtőpincékre, amelyeket a rómaiak a házaik fűtésére alkalmaztak.
A helység régi nevét - Semele - is a rómaiak idejére vezetik vissza. 1051-ben a hegyek alján vívta fényes győzelmét I. András király III. Henrik német császár hadaival. A megfutamodott német sereg eldobált vértjeiből maradt a hegységen a Vértes elnevezés. A középkorban először 1326-ban fordul elő Semyenfelde (Semjénfölde) alakban. A Csák nemzetségbeli István fiai 1326-ban átadták Károly Róbert királynak csereképpen. 1426-ban Zsigmond király idején Somolya, a törökdúlás után az elnéptelenedett falu Pusztasomlyó, majd Bakonysomló néven van említve - utalva arra, hogy a Dunántúli-középhegységet a régiségben a zala folyótól a Dunáig Bakonyerdő néven is emlegették egyes források. Ekkor a tatai vár tartozéka volt. 1453 táján ez a vértesi település is elpusztult, és hosszú ideig lakatlan is maradt. A hódoltság után 1643-ban a Zichyek, 1697-ben a Krapff tábornok tulajdonát képezte. 1727-ben az Esterházy család birtokába került, és a megszerveződő tatai uradalomhoz egyk települése lett.
Vértessomlót Esterházy József telepitette be német telepesekkel. A szerződésben még Puszta-Somló néven említik a falut. A Somló nevet a német telepesek Semle formábanejtették, a helytartótanács e hibás kiejtés nyomán Zsemlyére torzította el a település nevét, mely aztán rajta is maradt 1890-ig, mikor miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta. A falu határában 1750-től szenet bányásztak, követ fejtettek, ami sok munkát adott a jobbára gazdálkodásból, erdőművelésből, faszénégetésből, mészégetésből élő lakóknak.
A XVIII. század végén az itt lakók közvetlen a felszín alatt húzódó szénrétegre bukkantak. Ők azonnal elkezdték a szén kitermelését saját és az uradalom hasznosítására, de a hivatalos bányászat csak 1780-ban kezdődött, amely 1893-ig tartott. 1987-93 között külszíni mélyművelési bányászat folyt. A térség gazdaságába a területen zajló bányászati tevékenység révén kapcsolódott be. A felszíni bányászatnak, a különböző anyag lelőhelyek (szén, homok, kavics) színtere volt a község hosszú ideig. A bezáró bányák jelzik, hogy a gazdasági szerkezet átalakulóban van. A térségben is felismerték, hogy a turizmus gazdaságfejlesztő ereje felértékelődött. A község 2230 hektáros közigazgatási területének 65,4%-át erdő borítja.
A XVIII. században betelepített németek egy utcából álló úti falu lakosai lettek. A házakat sárfalból (vályogból) építették, elöl két ablakkal. Az épületek a területen hosszan nyúltak el. A gangos kialakítás itt is jellemző. A falakat fehérre meszelték. Az első udvarban kapott helyet a pince, melyet két részre osztottak. Az egyik volt a borospince, a másikban a zöldséget tárolták. Az udvaron álló kerekes kút mellett vályú volt elhelyezve. A házak végén úgynevezett pajtarendszer (csűr) épült, mely a téli takarmány tárolására szolgált. A házakkal egy síkban fából építették a melléképületeket, ólak. A későbbi évtizedek családiház-építései miatt ma már megváltozott a korábban egységes utcakép arculata, ritmusa.
A település melletti erdő szélén 1736 előtt kis kápolna állott, melynek szomszédságában remete lakott. Esterházy József a düledező kápolnát megnagyobbíttatta 1735-1738 között, és szentéllyel látta el. Egy bécsi kereskedő neje, Fahrer Mária a bécsi kapucinusok templomában őrzött Mária kegykép másolatát készíttette el a kápolna számára, melyhez a vidék népe hamarosan sűrűn kezdett zarándokolni. A község ez alapján vált búcsújáró hellyé, ahova különösen Sarlós Boldogasszony napján zarándokoltak. A templomot, amely 1875-ben készült el, egy szakadék választja el a kálváriadombtól. A kápolnát felváltva kapucinus és kamanduli atyák gondozták. Barokk freskói különlegesek, oltárait a tatai Schweiger Antal szobrász alakjai díszítik. A millennium évében a templomot kívülről is felújították. Búcsú Sarló Boldogasszony napján, július 2-án van. A faluban álló klasszicista katolikus kápolnát a XIX. század elején építették, ma műemlék jellegű.
Vitányvár Vértessomlótól keletre található, a falu határában. Építtetőjének nevét nem ismerjük. A Vértes északi lejtőjén emelkedő, szabálytalan ötszög alakú várat Károly Róbert király idejében, 1324-ben említik először írásos források. Ekkor már ismertek várnagyai is. A várnak nagy valószínűleg udvara és kútja nem volt, a vizet valószínűleg a közeli, „kútnak” nevezett forrásokból szállították ide. A várhoz Róbert Károly idejében 35 község tartozott.
Látnivalók
A XIV. századi eredetű gótikus Vitányvár romjai és a körülötte elterülő 67 hektáros parkerdő.
A gótikus vár két, négyszög alaprajzú toronyból és kicsi udvarból áll. A rom a falutól 10 km-re található.
A régi iskola épülete;
Kápolna;
Harangláb;
Kálvária;
Templom sétány; üdülőfalu;
Erdészház;
Millenniumi park és Napsugár Park
(Forás: Lehetőségek és kihívások) |
|
|
Szöveg: vas |
|
|
|
| English Gym & Fun |
|
|
|
 |
|
| Dózsakert |
|
|
|
 |
|
| Nyitnikék |
|
|
|
|
|
| Weblapok |
|
|
|
|
|
| EST |
|
|
|
|
|
|
