Vértesszőlős |
|
 |
|
|
Vértesszőlős | A mai elnevezéssel a Gerecse lábánál fekvő szép fekvésű és egyre gyarapodó település 1909-ben vette fel neve elé a Vértes- előtagot. A választás nem véletlen: a helyiek emlékezetében a hatalmas kiterjedésű Vérteserdő (Bél Mátyás) északi, Dunáig tartó tagja a Gerecse-hegyről megkapta ugyan a Gerecse-hegység nevet, ám az itt élők továbbra is Vértesként tartják számon (akárcsak a vértestolnaiak). |
|
|
|
Amikor Dunaszentmiklós jóval később felvette nevében a Duna- előtagot, nem a Gerecse nevét választották az ottélők: és ha belegondolunk, nincs is Gerecsével kezdődő településnév. A korai leírások (Bonfini, majd Kazinczy Ferenc, Nácz József, Takács József és mások) valamennyien Vértesként emelegetik a Móri-ároktól a Dunáig terjedő, változatos felszínű és élővilágú hegységet. Még egy érdekesség: amikor a szomszédos Tatabánya elődtelepüléseit 1947-ben egyesítették, új elnevezésként felmerült a Vértesalja városnév is. Mindez jelzi, hogy a „tudós elnevezések” sem képesek kioltani a nép emlékezetében élő fogalmakat. A csaknem háromezer lakosú Vértesszőlős Tata és Tatabánya között a Gerecse lábánál, a tatai medencében fekszik. A Szőlős helynév egyértelműen a honfoglalást követő évszázadok szőlőművelésére utal, amit fontossá tett a közeli tatai vár urainak igénye is. 1440-ben Zewles néven említik a települést, amely akkor a Rozgonyiak birtoka volt. Mátyás 1459-es oklevelében már Szöllős néven szerepeltették. A török korban a seregek útjába eső falu az állandó támadások miatt teljesen elpusztult, egy 1542-ben kelt oklevél lakatlan területként jelöli. A tatai uradalmat – melynek a falu is része volt – 1727-ben vásárolta meg Esterházy József Krapff udvari kamarástól. A földesúr a hódoltság alatt elnéptelenedett faluba a század 30-as éveiben Pozsony, Nyitra, és Trencsén vármegyékből katolikus szlovák telepeseket költöztetett: a település lakói ma is őrzik szlovák szokásaikat, nyelvüket, hagyományaikat. A falu egyutcás útifaluként épült újjá: az utca vonalára merőleges hossztengelyű házak némelyikét a XIX. században tornácos formában építették, vagy alakították át. Jellegzetességük – akárcsak Észak-Dunántúl más falvaiban -, hogy a csapott nyeregtető alatt az utcai oromzatot az utcával párhuzamosan, hosszabban építették ki, a városiasabb benyomást keltve. A világhír 1965-ben vette szárnyra a falu nevét. A közeli mésztufa bányájában az előember és eszközeinek 500 ezer éves maradványai kerültek elő. Az előemberek után az ősemberek is lakták, nyomukra a falu határában és az Által-ér völgyének több pontján rábukkantak a kutatók. Ma szépen kialakított múzeumban szemlélhetjük meg Samu egykori élőhelyét, az emberré válás folyamatát, az élővilág fejlődését. Vértesszőlős egyik legszebb értéke a hagyományos utcakép. Templom a településen már a középkorban is állt, de a török időkben romossá vált: 1789-92 között Fellner Jakab tervei alapján építették újjá, és 1792. július 8-án Kisboldogasszony tiszteletére szentelték fel az új Istenházát. A falu 1878-ban a tűzvész martaléka lett, a templomtoronyból a harangok lezuhantak. Klotz Ignácz - a XX. század első másfél évtizedében a falu plébánosa - mérhetetlen energiával irányította a település lelki életét, kutatta a helyiség, a templom és a vidék történelmét. Munkájának első eredménye a temetői kápolna felépíttetése volt, amit 1904-ben adtak át. Az I. világháborúban elesettek neveit az 1929-ben a templom előtt felállított Hősi emlékművön örökítették meg. Ebben az évben épült fel a község iskolája is. A második világháborúban a front kétszer is áthaladt a község területén, emiatt sok épület megrongálódott és sokan életüket vesztették a harcokban. A háborút követően a magyar és a csehszlovák kormány lakosságcsere-egyezményt írt alá: 427-en költöztek el a faluból, minek következtében a helyi szlovákság számaránya a korábbi 85-ről 55%-ra csökkent. Tájház A községre évtizedek óta kiemelkedő nemzetiségi kulturális tevékenység, hagyományőrzés jellemző. Ennek egyik megnyilvánulása az l994-ben létrehozott tájház, mely a település népi örökségének legértékesebb tárgyait mutatja be. A szlovákon kívül magyar és sváb lakberendezés, viselet és háztartási eszközanyag tekinthető meg a szépen berendezett helyiségekben. (Forrás: Lehetőségek és kihívások) |
|
|
|
Szöveg: vas |
Utolsó módosítás: 2008. május 12. 16:59 |
|