Egy konferencia utóélete

... avagy lesz-e folytatás

Az előadások, a konferencia tartalma kötődött a 45. évfordulón a múzeum által megszervezett konferencia anyagához. A mostani tanácskozás azonban nemcsak az elmúlt 15 év változásait, újabbb kutatási eredményeit foglalta össze, a konferencia címéhez illően - Lehetőségek és kihívások - újabb kérdésekre is kereste a választ. A régiók erősödése, a megyék funkcióinak gyöngülése, sőt, az ezeréves közigazgatási rendszer várható megszüntetése, a megyeszékhelyi cím és rang gyökeres átalakulása, a megyei jogú városi cím eltörlése - csupa olyan változás, amely létében és lényegében változtatja meg Tatabánya (közel)jövőjét, sorsát, fejlődésének irányvonalát. Szükség van tehát olyan fajta áttekintésre, amely legalább hozzávetőlegesen kirajzolja a város kitörési pontjait.

E szempontok figyelembevételével hívtunk előadókat: a településföldrajz, a (város)építészet, a közigazgatás, gazdaságfejlesztés... területéről, akik saját szakmai ismereteik és szempontjaik alapján elemezték, adottságai, gazdasági ereje, történelmi beágyazottsága alapján milyen irányban mozdulhat el a város az elkövetkező évtizedekben. Igyekzetünk megragadni azokat a tapasztalatokat, amelyeket más, hasonló adottságú városok eddigi sikerei nyújthatnak Tatabánya számára: például a kulturális alapú városfejlesztés miskolci példái, az idegenforgalom kibontakoztatása - ennek összes járulékos elemével -, azokra az adottságokra alapozva, amelyeknek Tatabánya a birtokában van, valamint azokra a külföldi minták esetleges követésével, amelyek a gazdasági átalakulással új városi tartalmakat, az (európai) újvárosokra jellemző fejlesztési modellt hozzák elérhető közelségbe.

Fontos ez a fajta vizsgálódás már csak azért is, mivel Tatabánya nem saját belső fejlődése révén jutott el a száz év alatt a kisközségi státusztól a megyei város és megyeszékhely rangig, hanem politikai döntések sorozata, gazdasági súlya és fontossága révén vált rövid idő alatt nagy létszámú településsé, Komárom-Esztergom megye központjává. A kevés hagyományú település mindez oly rövid idő alatt zajlott le, hogy igazi, a városi létet, a városképet meghatározó közösségei sem igazán alakulthattak ki: mivel ezek is örökös mozgásban voltak/vannak a városrésznyi telepek eltűnése, megépítése, építészeti átalakulása miatt. Városi hagyományai is csak születőben vannak.

A konferencia iránt - meglehetősen széles mozgósítás, és a témák sokszínűsége ellenére - aránylag kevés tatabányai, kevés civil szervezet és kevés döntéshozó volt kíváncsi, s ebben az sem megnyugtató, hogy hasonló rendezvényeken, tanácskozásokon hasonló a részvételi arány és összetétel. Volt, aki politikai szempontok alapján döntötte el, hogy fontos-e számára a tanácskozás: ki szervezte, melyik ˝oldalon állnak˝ egyes témák előadói: hiányzott az a fajta fölülemelkedés, ami elsődleges döntési/mérlegelési szemponttá a tartalmat, a várható ismeretanyag birtokba vételét tette volna az első helyre. Kár, mert Tatabányának most - és a jövőben még inkább - saját magának (értsd: a mindenkor aktuális helyi döntéshozóinak) kell várost építenie, új funkciókat találnia, hogy képes legyen felvenni a versenyt más városokkal, az állam nem segít. A városfejlesztés ma már (elsődlegesen) nem politikai szemontok alapján történik: az előző rendszer osztály(harc)alapú megközelítései - sok mással együtt - elenyésztek, a városfejlesztés, városépítés elsősorban az önkormányzatok, a városi közösségek, a szakemberek, a pályázati lehetőségek... függvénye. S tegyük hozzá: a civil társadalomé, még akkor is, ha ebben a mostani átmeneti időszakban sokan - elsősorban hatalmi oldalról - ezt képtelenek elfogadni. Ha szabadon idézzük Granasztói Pált: városépítés helyi közösségek nélkül lehetetlen. Lukovich Tamás a jövőképet tartja fontosnak.

Nos, a konferencia sikeres volt: sok új információval gazdagodhattak azok, akik végighallgatták az előadásokat, akár az országos intézmények szakembereit, akár a helyi előadók jól összeállított, képekkel és adatokkal gazdagon illusztrált korreferátumaira gondolunk. Természetesen volt olyan összefoglaló, amely a helyi adottságok leltárba vételén túl kevésbé vette sorba a továbblépés lehetőségeit, szükséges irányait. Volt olyan, amelyik kevésbé bontotta ki az adott témában rejlő lehetőségeket, például a helyi közösségek alakulásában meghatározó rétegek sorsát, létüknek még látható (építészeti) nyomait; vagy azt, hogy bizonyos modern művészeti ágazatok meghonosításában miért járt korábban élen Tatabánya, és miért lenne szükség (ismét) az intézményesített megtermetésükre (nemzetközi kreatív zenepadagógiai intézet, jazztáborok, kortárs képzőművészet bemutatóhelyei), vagy éppen az, hogy milyen idegenforgalmi fejlesztéskre van szükség - a stratégia ismeretében - ahhoz, hogy Tatabánya ˝eladható˝ legyen.

Ha a helyiek csak elfogadható mértékben tisztelték meg figyelmükkel a konferenciát - az elkötelezett városi sajtó érdeklődése minimális: okai a fentiekből adódnak - országosan jó hírünket keltették az előadáók és a mögöttük álló szakamiszervezetek, intézmények. A Magyar Építész Kamara beiktatta a tatabányai konferenciát beiktatta azon rendezvények közé, ahol a résztvevők kreditpontot kaphattak. Szakmai lapjuk közli az Körmendy Vilmos előadását. A tatabányai Új Forrás Wehner Tibor előadását jelenteti meg, ugyanakkor bemutatót tart októberben a konferencia előadásait tartalmazó DVD ismertetésével (a tervezett könyv kiadása várhatóan csúszik). Az előadások hozzáférhetőek lesznek CD-n, az interneten is.

Bízunk abban, hogy a kétnapos konferencia nem csupán az első fecske abban - az egyelőre csak elképzelt - sorozatban, amelyben a mostani tanácskozást újabb szakmai napok és kiadványok követik majd. Szorgalmazzuk a civil szervezetek összefogását is, hogy megfogalmazzák véleményüket, segítsék/ösztönözzék a döntéshozókat, hogy Tatabánya megtalálja a helyét és olyan város legyen, ahol tényleg ˝érdemes élni˝. Akkor talán elérjük azt a pontot, hogy másoknak meg ˝érdemes lesz idejönni˝. Itt tartunk most.

EGO
 

Utolsó módosítás: 2008. szeptember 07.  18:52

nyomtatás | küldés e-mailban