|
A lakótelepek helyzete és kilátásai |
| Közösségek és lehetőségek |
 |
|
Itthon/Tatabánya | A lakótelepeket Tatabányán a szükségszerűség hívta életre: gyorsabban, látványosabban épültek itt a tégla- majd panelházak, mint másutt az országban. Több ezer családnak kellett új otthont teremteni a kolóniák szanálása után. Az akkori gondok azonban mára újabb gondokat szültek. |
|
|
Ferkai András írja Lakótelep című könyvében: „Lakótelep... baljóslatú szó. Tízszintes panelházak jutnak az ember eszébe, köztük kiégett fű a senki földjén. Alumíniumfalú ABC-áruház, parkolósivatag, rakéta- és földgömbmászóka a játszótéren. Az épületkolosszusok között porból és szemétből örvényt kavar a szél. A kései Kádár-korszak tömeges lakásépítése annyira lejáratta ezt a fogalmat, hogy a ma épülő telepeket megkülönböztetésül ˝lakóparknak˝ nevezik. Pedig a lakótelep szónak nem volt mindig ennyire negatív csengése… A telepszerű építésnek számos egyéb formája létezett. A maguk idején jól szolgálták céljukat, nagy részük ma is jól működik. Lakóik többnyire szeretnek ott élni.˝
A szavak jelentését elemezve Ferkai azt írja: a telep rokon értelmű a kolóniával, amely idegen környezetben alakult telepre, nagyüzem által létesített és fenntartott lakótelepre is. A telep szó önmagában foglalja a különállást, olyan településrészt jelent, amely a város vagy falu hosszabb idő alatt, spontán kialakult szövetétől elkülönül. Olyan együttes, amely egyetlen építési akció során, viszonylag rövid idő alatt jön létre, általában meghatározott társadalmi réteg vagy népességcsoport részére, és beépítésmódjában, architektúrájában valamiféle egységre törekszik. A bányászkolóniák mellett ˝klasszikus˝ példával is szolgálhat Tatabánya: a bánhidai erőmű elkészülte (1928-30) után épült fel az Erőműi lakótelep az ott dolgozó munkások és tisztviselők számára, angol kertvárosi mintákat követve, a korabeli kertes házak színvonalát meghaladó kényelemmel. Árnyas, ligetes jellege ma is egyedivé teszi.
Tatabányán erre is akad jócskán példa – még a lakótelepek előtti időből: ilyen az Újtelepnek nevezett kolónia, amely több részből tevődött össze: VI-os telep (épült 1902-1909 között) a hatajtós házakkal, később (1922-1943 között) a négylakásos, gangos házakkal, 1934-ben épült templommal; a VII-es telep (1902-1950), a munkáslakások mellett altiszti házakkal, az 1909-ben felszentelt Szent Imre templommal; itt épült fel a Vigadó (1910) és a város első áruháza. A VIII-as telep és a 25 ház (1921-1941 között) a síkvölgyi Partizánteleppel és a Nyolcasi félsorral. Ezek szanálása az alábányászás miatt 1968-1978 között zajlott. Az 1907-ben épült Mésztelep leromlott állapotban, intézmények nélkül ma is létezik. Óvárosban (a hajdani Ótelepen) volt az első kolónia Alsógalla-Bányatelep néven 1902-ig, Tatabánya községgé szerveződéséig.
A lebontott kolóniákon élők elhelyezésére épültek a lakótelepek a város különböző pontjain: Dózsakerti és Bánhidai lakótelep – Bánhida kertes, családi házas részén a hatvanas évektől illetve 1980-tól, a Kertvárosi lakótelep, Óvárosban a Gál István lakótelep (1982) – az ótelepi hatajtós kolónia helyén, a Cseri-lakótelep (1970-1975) – kertes házak helyén, Sárberekben (1975-1980). Itt épült fel francia mintára a város első lakóparkja (1985) – 13 ház, részben zárt udvarokkal -, amelyet a helyiek a felső emeleti szint tetőtérszerű bepítése miatt „kontyos házaknak” neveztek el. |
|
|
Szöveg: vt |
|
|
|
| English Gym & Fun |
|
|
|
 |
|
| Dózsakert |
|
|
|
 |
|
| Nyitnikék |
|
|
|
|
|
| Weblapok |
|
|
|
|
|
| EST |
|
|
|
|
|
|
