|
Tatabánya: városközpont születik |
| Kiállítás Mandel Tamás tiszteletére az Oktogon Galériában |
 |
|
Tatabánya | Különös tapasztalat megélni azt, hogy a hatvanas évek formavilága mindinkább értékké válik. A kádárizmus rosszlelkű tereiből épp most szivárog el a fullasztó szürkeség. Marad a csupasz tér aránya, az egymás mellé rendelt anyagok keltette primer érzetek, a felületek, formák kort idéző, sajátos karaktere. |
|
|
Ami aztán vagy jó, vagy nem – hangzott el a Mandel Tamás építész munkáit bemutató kiállításon a közelmúltban az Oktogon Galériában.
Talán kevesen tudják, hogy Mandel Tamás építész nevéhez fűződik a Tatabányai városközpont kialakítása. Az Árpád Szálló, a városháza (képünkön) – akkor még pártház –, a hajdani Centrum és a Fő tér az ő tervezőasztalán született. A neves építész 1965 és 1974 között valósította meg azt az elképzelést, amelyért 1970-ben Ybldíjat kapott: ezt még kevesebben tudják. Azt a hírt pedig, hogy 2003-ban hosszas betegség után eltávozott, talán csak a szakmabeliek hallhatták-olvashatták. Nemzetközi hírű munkáit – a bécsi magyar pavilon (1961), Corvin áruház, MTA Zenetudományi Intézet stb. – és díjnyertes alkotásait kiállításon mutatták be a közelmúltban, elsősorban a szakmai közönség előtt.
A tatabányai városközpont – ami megvalósult a torzón maradt Visontai Miklós-féle újvárosi beruházásból – egy más korszak másfajta elképzeléseit sűrítette a Gerecse és a vasút közötti területre, az 1952-ben elkészült megyeházától a Közművelődés Házáig. A tér azóta újabb épületegyüttessel bővült, mintegy le is zárva a Szent Borbála teret. Ahogy a kiállításon felidézték, a jó – vagy a rossz – felismerését már nem akadályozzák belső gátak, a korral szemben tanúsított ellenérzések korlátai.
Így lassanként az átideologizált, a magánéletet is belepő rendszert felejteni igyekvő szándékkal együtt kialakul a tárgyilagos szemlélet is: az a bizonyosság, amely már képes másként, a jelenség igazi, belső tartalmai szerint nézni a régi kor – ötvenes, hatvanas, hetvenes évek – építészetét. Így derül ki, hogy néhány jó érzésű, tehetséges építész minden előítéletünk ellenére remek dolgokat alkotott.
Mandel Tamás tervlapjai is arról árulkodnak, hogy a kor nemzetközi tendenciáival azsúrban dolgozó mester, tiszteletet ébresztő felkészültséggel, biztos ízléssel és részletező figyelemmel formálta épületeit, tereit. Ám hogy a szabad gondolatokból a cseppet sem szabad valóság mit valósított meg azután, abban a kor építőiparának igénytelensége, a települések döntéshozóinak rugalmatlansága is szerepet játszott. Mindez Mandel Tamás immár sajnálatosan lezárt életművére, sajátos tér- és formaszerkesztésére vonatkozik, arra az architektúrára, amelynek corbusiánus gyökerei mellett fellelhető Mies van der Rohe öröksége, a klasszikus modern eleganciája.
De mi a helyzet Tatabányán? A nyitott, tágas terek, az utcaképet fákkal, parkokkal kiegészítő építészi elgondolás, a pontházak mintha kevés városélményt nyújtanának, mintha belefáradtunk volna ebbe a könnyed szerkezetbe. Néhány éve ötletpályázatot írt ki a város: a tucatnyi pályázó jobbnál jobb építészeti megoldásokat kínált a városközpont átalakítására, bővítésére, a markánsabb utcakép kialakítására.
Az ötletek egyelőre a rajzasztalon pihennek: a fejlesztés súlypontja most áttolódik a Győri útra és a Köztársaság útjára. Mások az arányok, más a stílus, más a korszellem. Új tatabányai városközpont születik. A mérce ugyanaz. |
|
|
Szöveg: veizer |
|
|
|
| English Gym & Fun |
|
|
|
 |
|
| Dózsakert |
|
|
|
 |
|
| Nyitnikék |
|
|
|
|
|
| Weblapok |
|
|
|
|
|
| EST |
|
|
|
|
|
|
