A képeslapok a legjobb dokumentumok: látjuk, milyen volt egy-egy város központja. A királyvárosban (például) a Rákóczi út, a Kossuth Lajos utca, a Széchenyi tér rengeteget változott; sajnos egyes utcarészletek, városképi jelentőségű épületek örökre eltűntek, csak a képeslapok őrizték meg emléküket.
A bányászat megkezdésével, fejlesztésével párhuzamosan rohamosan nőtt az elődtelepülések létszáma. A bányavállalat - a MÁK Rt. - a dolgozók egészségügyi ellátására már 1898-ban támogatta a 833 dolgozó által megalapított bányatárspénztárat, majd kórházakat, rendelőt hozott létre.
Felsőgalla és Bánhida között épült fel az Újtelep néven is ismert lakóövezet, amely a VI-os, a VII-es, a VIII-as telepet, a 25 házat foglalta magába. Nevüket a közelükben lévő aknáról kapták. A lakóépületek mellett néhány középület is emelkedett itt. A régi fotók és képeslapok ennyit őriztek meg belőle.
Komárom - Jókai Mór és az Aranyember városa - sokat sejtet XIX. századi és XX. századi hangulatából. Igazi polgárváros, amelynek arculatát az eklektika határozta meg, no meg a paraszt-polgárok és kereskedők földszintes házai. Gazdagságát, jelentőségét a főúri paloták is jelzik.
Két új, emletes ˝városházat˝ építettek a tatai és tóvárosi polgárok akkor, amikor nagyközségként jegyezték az 1938-ig különálló két települést. A Harangláb mögött szintén emeletesre ˝nőtt˝ az iskola. Az Öreg-tavat nevezték még Halas-tónak is; az Öreg-tó név mégis maradandóbbnak tűnik
Valaha volt villamos Sopronban; a Széchenyi téri templom mellett még nem készült el az áttörés a Deák-tér és a vasútállomás felé. S mielőtt Meggyaszay István 1909-ben megalkotta volna az új színházat, ilyen volt a régi ödenburgi teátrum...
A híres-hírhedt kolónia a mészkőbánya megnyitásától, 1907-től épült. A cementgyárat 1911-ben húzták fel a helyben szénre és jó minőségű mészkőre alapozva. A gyár körül az ott dolgozók elhelyezésére már 1907-től kezdett kialakulni az új kolónia, a Mésztelep, amely Felsőgalla külterületéhez tartozott, de önállóságát, rangját évtizedekig megőrizte.
Kacskaringós története volt a Zsdaninak is (már a név is elbűvölő): 1945 előtt itt működött a Noll-kocsma: a háború után alakították át művelődési házzá. Fenntartója a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete volt, 1954-ben vette át a bányavállalat, s egyben jelentős átalakításokat hajtott végre.
A Szabadtéri Színpadot 1959-ben hozták létre a Május 1. parkban a helybeliek szórakozási igényeinek kielégítésére. Hogy voltak ilyen igények, azt az is jelzi, hogy a Várostervező Intézet munkatársainak papírra vetett tervei jobbára társadalmi munkából, adományokból valósultak meg.
A szocreál építészet egyik - a romantikus stílust sem nélkülöző - alkotása Tatabányán Scultéty János alkotása, a megyeháza (1953). A salgótarjáni megyeházával feltűnő rokonságot mutató intézmény volt Újváros első középülete. Megépítése, puszta léte szimbolikus jelentőségű volt az éppen születő Tatabányán.
A képeslapok a legjobb dokumentumok: látjuk, milyen volt egy-egy város központja. A királyvárosban (például) a Rákóczi út, a Kossuth Lajos utca, a Széchenyi tér rengeteget változott; sajnos egyes utcarészletek, városképi jelentőségű épületek örökre eltűntek, csak a képeslapok őrizték meg emléküket.
A bányászat megkezdésével, fejlesztésével párhuzamosan rohamosan nőtt az elődtelepülések létszáma. A bányavállalat - a MÁK Rt. - a dolgozók egészségügyi ellátására már 1898-ban támogatta a 833 dolgozó által megalapított bányatárspénztárat, majd kórházakat, rendelőt hozott létre.
Felsőgalla és Bánhida között épült fel az Újtelep néven is ismert lakóövezet, amely a VI-os, a VII-es, a VIII-as telepet, a 25 házat foglalta magába. Nevüket a közelükben lévő aknáról kapták. A lakóépületek mellett néhány középület is emelkedett itt. A régi fotók és képeslapok ennyit őriztek meg belőle.
Komárom - Jókai Mór és az Aranyember városa - sokat sejtet XIX. századi és XX. századi hangulatából. Igazi polgárváros, amelynek arculatát az eklektika határozta meg, no meg a paraszt-polgárok és kereskedők földszintes házai. Gazdagságát, jelentőségét a főúri paloták is jelzik.
Két új, emletes ˝városházat˝ építettek a tatai és tóvárosi polgárok akkor, amikor nagyközségként jegyezték az 1938-ig különálló két települést. A Harangláb mögött szintén emeletesre ˝nőtt˝ az iskola. Az Öreg-tavat nevezték még Halas-tónak is; az Öreg-tó név mégis maradandóbbnak tűnik
Valaha volt villamos Sopronban; a Széchenyi téri templom mellett még nem készült el az áttörés a Deák-tér és a vasútállomás felé. S mielőtt Meggyaszay István 1909-ben megalkotta volna az új színházat, ilyen volt a régi ödenburgi teátrum...
A híres-hírhedt kolónia a mészkőbánya megnyitásától, 1907-től épült. A cementgyárat 1911-ben húzták fel a helyben szénre és jó minőségű mészkőre alapozva. A gyár körül az ott dolgozók elhelyezésére már 1907-től kezdett kialakulni az új kolónia, a Mésztelep, amely Felsőgalla külterületéhez tartozott, de önállóságát, rangját évtizedekig megőrizte.
Kacskaringós története volt a Zsdaninak is (már a név is elbűvölő): 1945 előtt itt működött a Noll-kocsma: a háború után alakították át művelődési házzá. Fenntartója a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete volt, 1954-ben vette át a bányavállalat, s egyben jelentős átalakításokat hajtott végre.
A Szabadtéri Színpadot 1959-ben hozták létre a Május 1. parkban a helybeliek szórakozási igényeinek kielégítésére. Hogy voltak ilyen igények, azt az is jelzi, hogy a Várostervező Intézet munkatársainak papírra vetett tervei jobbára társadalmi munkából, adományokból valósultak meg.
A szocreál építészet egyik - a romantikus stílust sem nélkülöző - alkotása Tatabányán Scultéty János alkotása, a megyeháza (1953). A salgótarjáni megyeházával feltűnő rokonságot mutató intézmény volt Újváros első középülete. Megépítése, puszta léte szimbolikus jelentőségű volt az éppen születő Tatabányán.
