|
Egy város, több központ |
| Félbemaradt kezdeményezések Tatabányán |
 |
|
Itthon | A településfejlődés egyes szakaszaiban a település eszmei és fizikai centrumát a mindenkori meghatározó funkció foglalta el. A falvakban a templom, az iskola, az elöljáróság épülete jelentette a közösség központi helyét, a városokban a fő tér - az agóra - volt az áruk és információk cseréjének helyszíne. |
|
|
A gazdaság differenciáltabbá válásával a centrum helyzete is átalakult. Tatabányán az első aknák telepítésével - Óvárosban, a mai fűtőmű környékén - épültek meg az első hatajtós házak: az Öreg utca még mai is ennek emlékét őrzi. Itt épült meg a MÁK Rt. igazgatósági épülete, a Nagyiroda, a felvételi iroda, az üzemmel kapcsolatos épületek - kocsimosók, istállók, műhelyek, a fúrási raktár.
A községgé válás évében épült meg az első községháza 1902-ben, hajdani Gépház utca (majd kétszer Petőfi utca, egysezr Horthy Miklós utca) 313-ban, az 1898-ban épült erőmű közvetlen szomszédságában. A középület 1922-ig töltötte be a funkcióját. Az épületet utána 1948-ig a Magyar Állami Hitelbank tatabányai kirendeltsége, majd a az OTP bérelte, 1954-től az Tatabányai Szénbányászati Tröszt konyhaként működtette.
Az új tatabányai községháza 1923-tól működött a Fő úton (ma Ságvári út), jelenleg posta működik benne. Ez volt Tatabánya (Ótelep) akkori adminisztratív és gazdasági központja. A bányaközpont - az iroda és az üzemek - léte ugyanis vonzotta a központi funkciókat, e köré épült a kolónia. A térségben az 1920-as években mintegy 8200-an laktak, már állt 229 ház - ebből 198 hatajtós, 16 altiszti és 8 tiszti lakóház, négy munkásszállás. A kolóniából nőtt nagyközség centrumába később kereskedelem és szolgáltatás is került. A lakások mellett idetelepültek a szociális és kulturális ellátást is biztosító középületek, intézmények. Megépült az első kórház, egy hat- és egy négytantermes elemi iskola, három vendéglő, az élelemtár, pékség, kápolna és több üzemi épület, a bányamentő, sőt, az első a csendőrőrs és katonai fogda is.
A hagyományos településfejlődési ív Tatabányán azonban megtörik: a várossá egyesítéssel a négy elődtelepülés - Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és Tatabánya központja ugyanis 1947-ben Felsőgallára kerül: a VI-os, VII-es, VII-as telep, Mésztelep kialakulásával, Felsőgalla nagymértékű, kisvárosias fejlődésével, kereskedelmi és szolgáltatóközponttá alakulásával a térségében jelentősen megnőtt a gazdasági súlya. Lakóinak száma ebben az időben elérte a 16 ezret. A felsőgallai községházát 1940-ben építették a leromlott állapotú és emiatt lebontott régi helyére. Az 1947-es egyesítéskor az első polgármester, Andó Gy. Ferenc az egyik emeleti irodában rendezkedett be: innét irányította az akkor 40 ezer lakosú város életét. Az épületre az 50-es években építették a harmadik emeletét, míg az újvárosi tanácsházába nem költöztek. A felsőgallai középület a rendszerváltásig munkásőrlaktanya, majd szolgáltatóház lett. Itt működik a városi levéltár, a posta, a könyvtár is. Óvárosban, a Cifra-palotában a pártbizottság rendezte be székhelyét - átmenetileg.
Az, hogy Ótelepről előbb Felsőgallára, majd Újváros megépültével költözött a közigazgatási, adminisztratív központ: Óváros és Újváros kettőssége később is megmaradt, hiszen a bányaközpont Óvárosban maradt, és továbbra is ez jelentette a gazdasági súlyt: a bánya ˝filiáléja˝ (Makovecz), a tanács és a többi közigazgatási épület Újvárosban épült meg. A fejlesztések földrajzi elhelyezkedését a bánya is befolyásolta, azzal, hogy meglepetésszerűen és gyakran jelölték ki és változtatták meg az alábányászandó területek helyét és nagyságát.
Tatabányán az vált ˝hagyománnyá˝, hogy a városközpont bármikor változhat, költözhet, áthelyeződhet: emiatt közösségi szinten sem alakult ki olyan erős kötődés, ami szükséges lett volna (lenne) az igazi, élhető városközpont kialakulásához. Igazából közösségek sem alakulhattak ki: a lebontott kolóniákból a lakótelepekre költöző (˝menekített˝) embercsoportok nehezen kovácsolódnak össze ismét közösséggé. Itt a változásnak, az ideiglenességnek van hagyománya.
A mostani városközpont, a Fő tér - Szent Borbála tér sem az 50-es években megtervezett formájában alakult ki: annak torzóján a hatvanas-hetvenes években Mandel Tamás tervei alapján készült el a mostani - Ybl-díjas - városközpont. Egyik hibája, hogy Dózsakert felé nincs keresztirányú összeköttetése: ennek megoldása ma szinte lehetetlen. |
|
|
Szöveg: vt |
|
|
|
| English Gym & Fun |
|
|
|
 |
|
| Dózsakert |
|
|
|
 |
|
| Nyitnikék |
|
|
|
|
|
| Weblapok |
|
|
|
|
|
| EST |
|
|
|
|
|
|
