Tatabánya-Dózsakert - két felfogás határán |
|
| Kifelé az ˝új városokból˝? | |
 |
|
|
Tatabánya | Az 1950-ben elfogadott I. ötéves terv Tatabányán előirányozta Újváros megépítését. A Népgazdasági Tanács az Országos Tervhivatal közreműködésével kijelölte a leendő városrész (és városközpont) helyét is. |
|
|
|
A Gerecse alatti enyhén dombos terület mellett Tatabánya-Alsó (Bánhida) vasútállomás melletti, ritkán beépített területen hamarosan megjelentek az első munkások. A vasút túlsó felén Dózsakert néven az 1960-as években született új városrész. Dózsakert tervezője, Láng Tivadar a hazai panelos technológia kötöttségeit kitágítva tett kísérletet a tömbudvar rehabilitációjára. Meggyesi Tamás elemzése szerint a szocialista realizmus jegyében kötelező megnyitott keretes beépítés várszerű hatása, mint a várkomplexus egyik változata - a sarokszerű szekcióra épül. Az 1950-es évek közepétől visszatérő modernizmus szakít a szocreál maradványával, és zömök sávházakból épít lakótelepeket, ám a hatvanas évektől ismét a sarokszekció, a relatíve zárt terek kialakítása jön divatba. Hiányzik a hagyományos téralkotás értékrendje: a tervezők ekkor megkülönböztetik a belső és a külső teret, a félig-meddig zárt udvarokat. A tömbhatás azonban nem kedvez az átlátási, napozási és átszellőzési követelményeknek: Dózsakert legelső tömbjei ilyenek. A hajdan Bánhidához tartozó területen a szanálás után a hatvanas években kezdték meg az emeletes téglaházak építését: ezt indokolta gazdaságos beépíthetősége is. Az 1962-es tervek szerint ez volt a városban a VIII. szomszédsági egység a 13-ból: az akkori tervek körlbelül 4300-4400 lakóval számoltak (Tatabánya története, II. 203-204.). Az 1968-as módosított terv szerint már a IX. szomszédsági egység lett, és 10 ezer lakóra méretezték a lakótelepet. Ebben közrejátszott az is, hogy a VI. szomszédsági egységet - Újváros végén - csak 1983 után engedték elkezdeni (alábányászás miatt), ezért Dózsakertben csak emeletes, telekosztás nélküli házak épülhettek. Tény, hogy 1966-70 között a városrészben már 112 ház épült fel. Dózsakert (3180 lakás) eredetileg hagyományos szupertömböt formáló beépítése azért kezdődhetett meg, mert a 70-es évek elején elveteték a területre korában készült sávos beépítés gondolatát (Körner-Nagy). Az első ütem Láng Tivadar tervei alapján épült; a II. ütem terveit Zsitva Tibor készítette, amit egy erőteljes zöldsávot tartalmazó szupertömb alkotott. A tengelybe helyezett parkot a Dózsakert utcai családi házak heylén gondolták kialakítani, ám a házak végül megmaradtak. A tervek szerint a zsákutcás kialakítással alapfokú intézményeket gyalogosútra fűzték fel, ami segítette a szupertömbök beépítési egységeinek lakóudvarszerű formálását is - észak-európai minták nyomán. A cél az volt, hogy az épületcsoportok közé minél kevesebb autó mehessen be, és legyen hely a közösségi funkciókat szolgáló pihenőterek kialakítására. Új szakaszt jelentett a városrészben az új szolgáltatóegységek kialakítása 1979-ben. A Lövér étterem, a Vértesalja Áfész központja, az élelmiszeráruház (ma Skála), az új orvosi rendelő, az iskola és óvoda, a Sétáló utca természetes központtá nőtte ki magát. A közepén álló teret a II. Rákóczi Ferenc szobrának avatásával egyidőben - 2005-ben - a nagy fejedelemről nevezték el. Dózsakertben található a Bánki szakközépiskola (1980), ahol ma a TISZK működik. Az intézményben 1984-ben avatták fel a Bánki Donát domborművét - Brém Ferenc alkotását -, akiről az iskolát elnevezték. |
|
|
|
Szöveg: vt |
Utolsó módosítás: 2008. április 15. 11:12 |
|