Újváros - Tatabánya központja |
|
| Részletes rendezési tervek | |
 |
|
|
Tatabánya | Újváros építését 1950-ben kezdték el - a Népgazdasági Tanács döntése alapján, amely megjelölte az új városrész - és városközpont - helyét is: Tatabánya-Alsó vasútállomás és a Gerecse alatti dombos terület között. Az első tervek már számoltak azzal, hogy a vasút másik oldalán, Bánhida külterületén is folytatódik majd az építkezés. |
|
|
|
Az első általános rendezési terv (1950) elkészültekor már megkezdődött Tatabánya-Újváros építése. Az elképzelések szerint a város lakossága az akkori 40 ezerről 25 év alatt eléri a 75 ezerre nő, ami azt jelentette, hogy Újvárosban legalább 30 ezer ember otthonát kellett felépíteni. Figyelembe vették azt is, hogy a város déli részén alábányászás miatt megsüllyedt területek és az iparművek közelében szennyezett levegőjű terültek vannak: ezen a részen emiatt a VI-os, VII-es, VIII-as telepet és a Mésztelep egy részét és az I. Erőmű melletti munkásnegyedet - 15 ezer ember lakóhelyét - szanálni kell. Arra is kitért a terv, hogy a négy elődtelepülésen - az egyesítéskor tett ígéret ellenére - nem lesznek fejlesztések. Újváros építése 1950-ben kezdődött úgy, hogy a lakóházépítésekkel egyidőben készült az első általános rendezési terv, amelyet 1954-ben és 1955-ben is módosítottak. A tervezők magas beépítésű lakótelep beépítésére törekedtek, amelynek azonban szoros kapcsolatban kellett lennie a város többi részével. Újvárosra négyszintes épületeket irányzott elő az első általános rendezési terv, amely öt szomszédsági egységből állott. Kettő Vértesszőlős felé, három pedig a központ és Alsógalla között terül el. Mindegyik szomszédsági egységet önálló iskolákkal, óvodákkal, bölcsődékkel és más közintézményekkel együtt tervezték. A terület hossza 3 kilométer, szélessége alig éri el az 500 métert, ami tovább erősítette a szalagváros jelleget. Az újvárosi épületek tervezésében komoly szerepet játszott Károlyi Antal (1906-1969) építész is - Visontai Miklós mellett. Károlyi Antal 1928-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen Okleveles építészmérnök, 1952-ben Tatabányán tervezett lakóépületeket, 1953-ban Ybl-díjat kapott (Szendrői-Bajnay-Bonta-Gyöngyösi-Kürthy Magyar Építészet 1945-1955, 1971 Rados Jenő Magyar Építészettörténet, p. 354.). Károlyi Antal 1949-től a MATI, 1952-től a LAKÓTERV tervező építésze volt. Alkotói tevékenysége az állami tervezőirodákban bontakozott ki. Számos épületet, épületegyüttest tervezett Komló, Tatabámya, Várpalota, Kazincbarcika, Miskolc lakótelepeire. Ezek többnyire több szekciós, két- vagy háromemeletes, magastetős sávházak, amelyek hagyományos szerkezetekkel, kályhafűtéssel épültek és megjelenésük a kor stílusát tükrözik. |
|
|
|
Szöveg: art |
Utolsó módosítás: 2008. július 06. 11:44 |
|