 |
A területi-statisztikai régiók területének kijelölését átgondolva a Nyugat-Dunántúl lehatárolásának okai között szerepelhet az, hogy a határon túli részekkel gazdasági és nemzetiségi szálak kötik össze e megyék lakóit: talán ez adhat alapot újabb kapcsolatoknak. Igaz, ez az érv még kevésbé változtat azon, hogy a Dunántúl a maga tájegységeinek különbözősége ellenére mégis egységes a több földrajzi nagytájjal szemben.
Az elkülönülés markáns, határozott: s noha nincs e tájnak földrajzi középpontja, több város is elindult a regionális központtá válás útján, igaz, Budapestnek vetélytársa egyik sem lehet. Északon Győr ˝pályázhat˝ e központ címére, noha teljes értékűen sokáig nem lehet az: bizonyos funkciók hiánya okán. Délen Pécs egy ˝miniatűr terület˝ kis fővárosává vált a Mecsek mögött, a Baranyai háromszögben: a középtájon Székesfehérvár lehetne esélyes, ha fejlődését éppen a főváros közelsége nem gátolná, funkcióit, vonzáskörét nem szűkítené. Győr - mint a Pozsony-Bécs-Budapest innovációs tengely tagja - a legesélyesebb, hogy az északi rész központja legyen - intenzív határmenti kapcsolatokkal.
A Nyugat-Dunántúl sok kisebb tájra tagolható: az Alpokalja, a Pannonhalmi dombság, a Kemens-hát, a Vasi-hegyhát, a Rába és a Marcal völgye valamint sok gyógyfürdője csodás élményeket kínál. Túrázásra is akad alkalom és terep bőven: az Őrség, a Fertő-Hanság, a Kőszegi- és a Soproni-hegység, a Szigetköz mind megannyi túra célpontja lehet.
Néprajzi kincsei, áhított nyugalmat kínál a különös településszerkezetét máig megőrző Őrség, a hadi eseményeket jobbára könnyebben kiheverő városok - Kőszeg, Sopron, Győr, a múltidéző kalandozásokra csábító Pannonhalma, Ják, a római emlékeket gondos gazdaként őrző Szombathely különös élményt kínálnak. Ha a kultúrtörténeti térképeket nézzük, a legtöbb vár, barokk kastély, templom - olykor még romos állapotában is - csodás kulturális élményeket tartogatnak. Ezekhez köthető a lergtöbb kulturális fesztivál: a Savaria Karnevál, a Győri Nyár, a Sárvári Folklórtalálkozó, Soproni Ünnepi Hetek... |