 |
A térség festői környezetben fekvő csendes falvai üdülésre, a vadban gazdag erdőségek vadászatra, a halban gazdag tavak horgászatra csábítanak. A nyaralás, fürdés és vízi sportolás örömeit kínálja a Velencei-tó és környéke.
A kisebb-nagyobb városok, például Tata, Várpalota, Mór, Bicske, Kisbér történelmi, művészettörténeti nevezetességeikkel, hangulatos utcáikkal, tereikkel, pezsgő kulturális életükkel, a vendéglátás gazdag kínálatával tűnnek ki. Különlegességüket a meg-megtorpanó fejlődésük, változó közigazgatási szerepkörük és ebből fakadó gazdasági erejük, vonzásuk, a (város)építészetben is mérhető potenciáljuk több évszámhoz köthetően alakul: a polgári közigazgatás bevezetésével (az 1871. évi és az azt követő törvények) megszüntették a mezővárosi státuszukat, amelyet csak később nyertek vissza.
A királyi régióba érkező turista a hagyományos magyar konyha ízei mellett a nemzetközi konyha fűszereinek zamatával is találkozhat, a kisebb falusi fogadókban, vendéglőkben megismerkedhet a helyi különlegességekkel: a rácponttyal, a betyárlevessel, a malacsülttel vagy a bakonyiasan készített vaddisznószelettel.
Az itt lakó népesség táji-történeti tagolódása is változatos: a Vértes, a Bársonyos, a Győri-puszták lakói napjainkig hordozzák megkülönböztető jegyeiket. A Vértesalja maga is több kistájat foglal magába: a Móri-völgyet, a Zámolyi-medencét, a Sárrétet és a Velencei tó környékét. Népessége a török hódoltság után erőteljesen kicserélődött, felvidéki magyarokkal és szlovákokkal, valamint dél-németországi svábokkal. |
