Itthon | A Felföld a történeti Magyarország északi hegyvidékének összefoglaló neve, amelyet párhuzamosan Felső-Magyarországnak is neveztek. Mai értelemben a magyar nyelvterület északi részét értjük a tájnév alatt.
A rendkívül tagolt felszínű, főleg az Északi-középhegységhez tartozó táj már az Árpád-korban soknemzetiségű vidék volt: a magyarok és a szlávok mellett német telepesek színesítették az etnikai képet. A reformáció korában a magyarok a kálvini, a szlovákok a lutheri tanok követőivé váltak, bár sok érdekes kivétellel is találkozhatunk. A 17. századtól kibontakozó ellenreformáció viszont nemzetiségtől függetlenül katolikus településeket eredményezett.
A középkorban a területen áthaladó fontos kereskedelemi útvonalaknak, a föld gyomrában talált ásványkincseknek köszönhetően európai jelentőségű települések alakultak ki a Felvidéken. A 16. században fokozatosan előretörő törökök elől menekülő lakosság nagy tömegekben keresett menedéket ezen a területen, bár a háborúk itt is hatalmas pusztítást végeztek. Nemcsak a déli részeket sarcoló oszmán seregek, hanem az itt összecsapó Habsburg és erdélyi hadak is komoly fenyegetést jelentettek. A török kiűzésével párhuzamosan a felvidéki területek lakói - nemzetiségtől, vallástól függetlenül - megkezdték a felszabadult területek benépesítését.
A terület fejlődésében talán a 20. század okozta a legnagyobb változást. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében a magyar nyelvterület jelentős északi sávja, Zoboraljától Abaújig Csehszlovákia részévé vált. Az etnikai viszonyokat a határvonal mindkét oldalán tovább módosította az 1945 után kikényszerített magyar-szlovák lakosságcsere és a szlovákiai német nyelvsziget felszámolása. A viszontagságos történelmi múlt ellenére a Felföld valamennyi nemzetisége hihetetlenül gazdag népi kultúrát őrzött meg.
