 |
Jó szerencsét!
Jó szerencsét! - így köszöntik egymást a bányászok Magyarországon 1893 óta, ami véletlenül csaknem egybeesik a tatabányai bányászat kezdetével. Így vagy nagyon hasonlóan üdvözlik egymást a bányászok Közép–Európában, de talán a világon mindenhol.
A magyar köszönés is a német Glück Auf!-ból származik, aminek a tükörfordítását, a Szerencse fel!-t, magyarosították Jó szerencsére! Ez lett az úgymond „hivatalos” üdvözlés, a magyar bányászatban, Tatabányán is Jó szerencsét! felirat köszöntötte a munkába érkező bányászokat, ez az üdvözlet szerepelt a hivatalos és a bányászok egymás közötti levelezésben is.
Utolsó Jó szerencsét! mondunk, így búcsúzunk el a másik világba távozó pajtásainktól.
Ez a hagyomány ma is él Tatabányán, annak ellenére, hogy a városban a bányászatot megteremtő vállalat, a MÁK Rt. 1946. december 31-én megszűnt, majd a különböző neveken, végül Tatabányai Bányák néven működő jogutód vállalat 1993. március 31-én, befejezte termelő tevékenységét.
Ma már a más iparág részeként működő utolsó tatabányai széntermelő üzemben, a Mányi Bányaüzemben is 2004-ben, megszűnt a széntermelés. |
