|
A tájhasználat típusai és a konfliktusok |
| Természetvédelem - a települések árnyékában |
 |
|
Itthon | A természetvédelem kulcsfontosságú feladata az élőhelyek védelme. Ennek legfontosabb eszköze a természetvédelmi kezelés és az emberi használat szabályozása. Különösen káros hatásúak a természethez és geomorfológiához nem illeszkedő vonalas vagy kiugró építmények. |
|
|
Miközben nő a természetes táji erőforrások gazdasági értéke, a természetes, valamint a hagyományos gazdálkodással és kistelepülésekkel évezredek során kialakult tájak harmóniáját megtörik és szétrombolják az iparterületek, városok, és mezőgazdasági monokultúrák.
Vidéken az adott helyi természeti és kulturális környezetben kialakult hagyományos lakóházakat az ipari civilizáció elmúlt évtizedeiben tájidegen típusházak váltották fel, és csak nyomokban maradtak meg a tájba simuló hagyományőrző építészeti alkotások. Magyarországon a rendszerváltást követően különösen felerősödtek a táji erőforrást roncsoló folyamatok. A tájroncsolás új eszközei terjednek szinte megállíthatatlanul: plakátok, benzinkutak, áruházak, logisztikai telepek, raktárak, bevásárló központok, sorházak, gázbekötések, tornyok és vonalas létesítmények.
Tovább nő a tájvédelem érdekeivel ellentétes erőforrás fogyasztó ágazatok nyomása, mivel sok befektető és gazdasági ágazat előnybe részesítik a kevésbé zavart, érintetlenebb tájakat. Az erőforrásfogyasztók nyomásának kivédését, vagyis a bevételi forrást hosszú távra biztosító táji erőforrások őrzését és ezzel a tájhasználat harmóniáját csak átfogó, nagyléptékű tájvédelmi koncepció biztosíthatja. Nézzük meg, miként alakul ez folyamat - a tájhasználat és az élőhelyek védelme - a Duna-Ipoly Nemzti park területén. A Dunántúl és a Budai hegység jellemző vegetációtípusa a meleg mikroklímájú, meredek lejtőkön kialakuló karsztbokorerdő. A különféle alapkőzeteken változatos fajösszetételű sziklagyepek találhatóak. Unikális gazdagságúak a dolomit sziklagyepek, látványosak és értékesek a pusztafüves lejtősztyepek. A hegyi patakok, meredek szurdokvölgyek különleges vízkedvelő növény- és állatvilágnak adnak otthont.
A középhegységi régiókon kívül is számos értékes élőhelyet találunk. A Mezőföld az Alföld jellegét mutatja, ahol löszpusztagyepek, szikesek, homokpusztagyepek, láprétek és láperdők váltogatják egymást. Ugyancsak e területek értéke az egész országban ritkaságnak számító pusztai tölgyesek maradványfoltjai. Jelentős arányban fordulnak elő különféle vizes élőhelyek. A folyóvizeket kísérő jellegzetes puhafaligeterdők és mocsárrétek szép állományai találhatók kisebb foltokban a Duna partvonalán. Az álló vagy igen lassan áramló vizek különleges képződményei az egész országban ritka úszólápok, melyeknek szép állományai a Velencei tavon és a Soroksári Dunaágon találhatóak meg. A kisebb és nagyobb tavakon a vizes élőhelyek egész skálája figyelhető meg a nyílt víztértől, hínárnövényzettől a nádasokon és zsombéksásosokon keresztül a bokorfüzesekig.
Az ökológiai kapcsolatok és folyamatok megőrzésének lehetőségei a táji szinten átgondolt élőhelyvédelem, a folyamatok működéséhez szükséges környezeti feltételek részleges vagy teljes helyreállítása és az emberi használat szabályozása.
A táj esztétikai értéke mindenki számára nyilvánvaló, amikor egy kilátóról széttekintve befogadja a környező panoráma látványát. A táj szépsége - akár kultúrtájról, akár természeti területek dominálta tájról van szó - nagymértékben annak függvénye, hogy a különféle tájhasználati módok, az emberi kultúrkörnyezet és a természeti területek képe harmonikusan fonódjon egymásba. Minthogy ilyen látvánnyal a rohamosan fejlődő infrastruktúra mellett egyre kevesebb helyen találkozhatunk, ezért fokozódik a tájesztétikum védelmének fontossága.
A tájvédelem nem csupán a kiemelkedően szép és különleges tájképi részek megóvását jelenti, hanem minden táj sajátosságainak erősítését, fejlesztését, esetenként pedig összefonódik a tájba szervesen illeszkedő kultúrtörténeti értékek védelmével is. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei szerint a természetvédelem a tájhasználat szabályozásával, elsősorban az infrastruktúra fejlesztésének okszerű korlátozásával, a tájsebek lehetőség szerinti helyreállításával, tájba illesztésével, valamint a tájképre jellemző hagyományos tájhasználati módok erősítésével törekszik a helyi értékek megóvására.
Az egyes településeken kívül a tájegységek tájalakulási tendenciáit is érdemes megállapítani. Csemez Attila szerint a tervezett szigetközi Dunai Nemzeti Park a következő tájváltozási tendenciák figyelhetők meg: a park területe, amely a Hanság és Gönyű között terül(ne) el, magas a szántók aránya. Ezt az 1885-ben megkezdett Duna-szabályozás tette lehetővé. A változást jelzi, hogy ez az arány 1895-től (70%) mára 55% alá csökkent, a mezőgazdasági összterület 80%-ról 65% alá apadt. Nőttek viszont a táblák méretei, a fásítások, a nedves részek eltávolításával megváltozott a tájjelleg.
Tatabánya és térségének természetföldrajzi valamint gazdasági viszonyai sajátos terület- és tájhasználatot eredményeztek. A városiasodott település lényegében természetközeli tájak határain (Gerecse és Vértes), ugyanakkor fontos közlekedési folyosók mentén fekszik.
Napjainkban a város 9145 ha kiterjedésű közigazgatási területén a belterület 26,4%-ot (2418,3 ha) tesz ki; döntően ez ad helyet a lakó-, intézmény-, ipari és közlekedési funkcióknak.
A művelési ágakon belül az erdő részaránya 36% (3298,7 ha), az országos átlagot (19%) messze meghaladó, míg a rét, legelő 8,3% (756,6 ha), a kert, gyümölcsös 1,1% (96,9 ha), a szántók részaránya pedig 16%. Mindez jól jelzi, hogy a város közigazgatási területén nem a mezőgazdasági művelés a meghatározó terület- és tájhasználati mód;.
A roncsolt, bányakáros területek (bányagödrök, anyagnyerőhelyek: 251 ha; meddőhányók: 79 ha; zagyterek: 60 ha) összességében az összterület 4,3%-át (390 ha) teszik ki, a rekultivációt jelenleg és távlatban igénylő felszínek rendezése a közigazgatási terület 6%-át (550 ha) érinti.
Az országos és helyi természetvédelmi védettség az összterület 25,2%-ára (2309 ha) terjed ki, amely a tervezett bővítésekkel, védetté nyilvánításokkal (257,2 ha) 28%-ra emelkedhet, messze meghaladva az országos átlagot (8,6%). |
|
|
Szöveg: art / MTESZ |
|
|
|
| English Gym & Fun |
|
|
|
 |
|
| Dózsakert |
|
|
|
 |
|
| Nyitnikék |
|
|
|
|
|
| Weblapok |
|
|
|
|
|
| EST |
|
|
|
|
|
|
