A Bakony várai |
|
| Robbantással vetettek véget a hadi történetüknek | |
 |
|
|
Bakony | A Közép-Dunántúli Középhegység legnagyobb tagja, a Bakony - akárcsak észak-nyugati folytatása, a Vértes - szinte kettészelte a Dunántúlt, mintegy természetes védelmi vonalat képezve a dél felől nyugat irányába tartó hódító hadaknak. A fordítottjára is van - kevesebb számú - példa: amikor a német seregeket a Vértes lankáin sikerült megfutamítani: a legenda szerint az egész Vértes - a korábbi Bodok - a németek elhajigált vértjeiről kapta volna a nevét. |
|
|
|
Nézzük, milyen várakat ismerünk a Bakonyban. Először azokat tekintsük át, amelykenek katonai jelentősége - ha voltr egyáltalán - hamar megszűnt. Bakonybéltől északra, a Tönkölös-hegy északi lejtőjén, az erdő mélyén találhatók Bakonyújvár falmaradványai, amelyek a településről a kék kereszt és kék vár turistajelzéseken egyórás sétával érhetők el. Az egykori erősséget a Felvidékről e tájra települt Podmaniczky fivérek építtették az 1530-as évek elején. Rafael és János rablófészekként használta, sűrűn fosztva ki a bakonybéli apátság birtokait. Ezért az országgyűlés1546-ban a vár lerombolását rendelte el, amire sor is került azután, hogy a királyi csapatok ostrommal bevették azt. A Bakony északnyugati peremén, Döbrönte felett, egy déli irányban lankásodó sziklagerincen magasodnak Szarvaskő várának romjai. Nagy Lajos király engedélyével, a bakonyi királyi vadászok ispánja, Himfy Benedek építtette, birtokaik védelmére. Utódai alatt azonban rablóvár lett, ahonnan többek között még Pannonhalmát is lerohanták. Mátyás király ezért a Kanizsaiaknak adományozta, azonban hamarosan ismét Himfy-birtok lett. A végvári rendszerben nem volt szerepe, feltehetően a 17. század végén vált lakhatatlanná. Városlődtől északra, alig két kilométerre, a Csiga-hegy vonulatának északi csücskében omladozik Hölgykő vára, amely a kék turistaúton közelíthető meg. Rövid története a 14. századhoz kötődik, amelynek valószínűleg első negyedében épült. A század vége felé Nagy Lajos király a karthauzi szerzeteseknek adományozta, akik lerombolták. Bánd határában, a Séd-patak feletti sziklaszirten találjuk Essegvár romjait. A terület hajdan az Essegvári, illetve Rozgonyi család birtoka volt. A várat a török háborúk idején már nem említik. Birtokosaik feltehetően a 15. század végén hagyták el. Veszprém török megszállása (1552) után, hogy az ellenség erődítményévé ne válhasson, felrobbantották. A várromot őrző szirttetőről szép kilátás nyílik a délre fekvő Miklóspál-hegyre, amelynek északnyugati lejtőjén, a faegyedek számát tekintve, Európa második legnagyobb tiszafása terül el. Természetvédelem alá esik. Zádorvár romjai Pécselyről a kék vár turistajelzésen, mintegy két kilométeres sétával érhetők el. Az oklevelek tanúsága szerint, ismételt pereskedések közepette, előbb Himfy Benedek, majd Mária királyné1384-es engedélye alapján, Vesenyi (Vázsonyi)László királyi étekfogó mester építtette, aki azonban hamarosan Vázsonykő (ma Nagyvázsony) várába költözött. Ezért a 15. század elejétől romlásnak indult, és a török hódoltság idején már nem is említik. A várromoktól feledhetetlen kilátás nyílik a Tihanyi-félszigetre. (Forrás: vpmegye.hu) |
|
|
|
Szöveg: art/pont |
Utolsó módosítás: 2006. február 09. 17:22 |
|