Felsőgalla és Bánhida között épült fel az Újtelep néven is ismert lakóövezet, amely a VI-os, a VII-es, a VIII-as telepet, a 25 házat foglalta magába. Nevüket a közelükben lévő aknáról kapták. A lakóépületek mellett néhány középület is emelkedett itt.
A VI-os telep 1902-1909 között épült, néhány ma még látható házát 1922-43 között húzták fel. Zömében itt is hatajtós házakban laktak a telepiek, később építették a két utcára nyíló, négylakásos, gangos házakat. A kolóniához tartozott a palahányói telep, amelyet 1959-60-ban bontottak le.
A 90-es évek elején még állt a VI-os telep temploma, amelyet egy régi hatajtós házból alakítottak ki a sekrestye és egy 15 méter magas torony hozzátoldásával. A templomot 1934-ben Sedoch Károly prelátus szentelte fel - Szent Imre napján.
Jóval tovább épültek a VII-es telep házai: 1902-től egészen 1950-ig kaptak itt munkát a kőművesek. A hatajtós ˝egyenházak˝ sorát itt jobban megtörték a többszobás tisztilakások. 1909-ben emelték a Szent Imre tiszteletére felszentelt templomát, itt épült 1910-ben a legendás Vigadó - ma bokrok nőnek az egykori duhajkodások helyszínén. Kis emléktábla őrzi az egykori Állami Áruház helyét, amely a hajdani Konzumból lett a város első modern áruháza.
A VIII-as telep és a 25 ház később, 1921-1942 között alakult ki. A telephez tartozott a síkvölgyi Partizántelep 17 házával, és a Nyolcasi félsor épületsora (A VIII-as aknához vezető út egyik oldalán sorjázó házak után).
A kolóniákat a bányaművelés okozta károsodások és a lakások korszerűtlensége miatt 1968-78 között szanálták, helyettük épültek a város más pontjain a lakótelepek. Lebontották a 60-es évek végén Újtelep központját, az 1975-ben autóbuszfordulónak átalakított régi vásárteret is. Ezt a részt az újtelepi temető zárja le: itt található a bányászemlékmű, valamint a kolumbárium, amelynek domborművét Makrisz Agamemnon készítette. Az elavult és egészségtelen otthonokért nem kár - a középületeket megóvhatta volna az értő figyelem. A területen újabb laktótelkek kialakítását tervezik.
Az újtelepi lakásépítések során 1920-tól teljese új típusú, négylakásos munkásházak építését kezdték meg. A gazdasági udvarral és háztáji gazdálkodásra is alkalmas, kerttel övezett épületek gangos házak néven kerültek be a köztudatba. A VI-os és VII-es telep után megépített újabb területeken (25 ház, 28 ház) ez az építési forma vált uralkodóvá.
Ettől az időtől a bányavállalat a lakóépületeket nem a saját tőkéjéből, hanem az ún. inkamerális alapból építette. Az alap úgy képződött, hogy a kormány a nagy munkás- és lakáshiányra való tekintettel megengedte, hogy a társulat minden mázsa eladott szén árához még hat fillért hozzátehessen.
A tervek szerint a Szabadtéri Bányászati Múzeumban a meglévő hatajtós és bányaigazgatói ház mellett felépülhet egy ˝eredeti˝ gangos ház, amely fogadóépületként szolgálna majd.
A képeken: az Állami Áruház; a gangos munkásházak; az élelemtár - Konzum a 20-as években, illetve az 50-es években; a 28 ház; az 1932-ben emelt református templom belül és kívül. |
